Nem szoktam ide ilyesmit írni, mert nyilván ez semmit nem old meg.. Viszont van egy téma, amiben az összes emberek akikkel csak beszélek, barátok ismerősök mondják, hogy nagyon nem normális. Tényleg betegek, igaz?

A helyzet az, hogy kiskoromban elvaltak a szüleim és már az apám verte anyámat és a nővérem. Én jóban maradtam vele... Ám évekkel később rajottem hogy nárcisztikus. Mindig mártírkodik, masokban próbál bűntudatot kelteni, hogy ő jöjjön ki jól. Többször is vért engem is a későbbiekben és úgy döntöttem nem tartom a kapcsolatot vele. Kikoltozott külföldre. Amikor meglatogattam megvert ott is és a párom akart segíteni repulojeggyel hogy eljohessek, nagyon féltett. Azt kihqgytam, hogy addig ugye én az anyámmal éltem, viszont ő kidobott otthonról. Ez a helyzet úgy alakult ki, hogy nyilván kamaszkorbol kifolyólag nehezebb volt velem bánni de nem tudott kezelni anyám. Szegények voltunk. A nővérem is elmenekult tőle, pedig vele jobb volt a kapcsolata -(korábban anyám anyjanal éltünk nővéremmel és anyámmal, hogy 3an egy szobában)

Tehát ugye anyámmal éltem kettesben és szinte sose volt munkája de enni se adott nekem. Ami miatt mindig rosszul voltam és az iskolában szantak meg ennivel, és a párom hoz mentem át enni. A tanulás mindig nehéz volt mert fizikailag sem voltam olyan állapotban sajnos csak ezt senki nem tudta. Anyám is vert és kitett otthonról.

A nagyszulokhoz kerültem, a korábbiakban nővérem is velük élt, de a nagyapám öt tette ki onnan... A lényeg h mikor külföldön voltam apamnal a nagymamát hívtam segítségül, azt mondta ha hazajovok nem lesz hova menjek, ő is kitesz.

Jelenleg ott tartok hogy magysulovel élek de folyamatosan zsaeolva vagyok hogy kitesznek ha nem beszélek apámmal stb

És hogy én vagyok szar ember mert nem tudok senkivel normális lenni.

Azóta anyámmal felvettem a kapcsolatot, adtam neki esélyt. De most ő is kezdi h velem van a hiba. Mindenki külsős azt mondja, hogy nem. Pszichológus ismerősöm elmondta h a szüleim nem voltak elég érettek gyerekekhez.

Egyébként házasságra se, ugyanis mind2 csak menekült a családból.

Szóval évek óta szenvedek minden nap megkapom h szar vagyok menjek el, nagyon meg nem stabil az életem anyagilag és sehogy sem tudok egyenlőre menekülni, pedig küzdök érte.

Egyenlőre ebből a családból mindenkinél az a tapasztalatom hogy gatolni akarnak a sikerekben. És mindig csak azt kaptam szae vagyok, minden ah én hibám. Évek óta küzdök magamért és hogy bírjam, sportba menekülök stb másokon akarok segíteni.

És ugye anyamnak is most elmeseltem h nem vagyok itt jól mert most sajnos hazahott apám. Tudja hol h ő mindenkit bánt. De ugye kapom tőle hogy nem tudok senkivel megelni... Akadályozni próbál ezzel pedig azt mondja segít. Most egy kicsit nehéz időszakom van, akadályok jönnek és mondja anyám hogy josnal volt és mindegyik témában sikertelen leszek...

Minden ezo faszsagban hisz még azt hiszi szövetkezek ellene a nagyszulommel...

Én úgy látom mindenképp van személyiségzavaruk a szüleimnek és mások is mondják

Persze tudom ha én is hibáztam, bevallom

Szerintetek meddig érdemes esélyeket adni? Mert most megint évek óta azt érzem lehuznak. De utána én vagyok az undorító ha nem beszélek velük

Mindig remenykedem