Unokahúgom (bátyám lánya) megsértődött azon, hogy azt mondtam neki, hogy "hát veled vannak gondok agyilag". Azóta távolságtartó. Hogy férkőzzek újra a bizalmába?

Sehogy. :)

Én boldog lennék, ha eggyel kevesebb rokonnyal kellene jópofizni.

Megkérdeztem a lányomat, hogy mi szólna, ha a nagybátyja ilyet mondaná neki?

"Elküldeném a Q anyjába.

De bárki mást is."

Helyes, mondtam.

Igaz ő még csak 16, de eléggé jó alap ez.

Megbocsátott mondod, de csak, hogy lépj már le a fenébe.

9/15

"#6, neked is elég szomorú életed lehet, ha egy olyan közeli rokont nem tartasz méltónak a szeretetnyílvánításra, mint egy testvér gyerekét."

Nem tudom, szomorúbb-e, mint az, hogy neked feltétlenül másokkal kell foglalkoznod :)

És tudod barátocskám, a szádba rágom, mert látom nem vagy képes alapvető mondatértelmezésre sem. Szeretet és szeretet közt is van különbség. Általában a párunknak, esetleg a saját gyerekünknek/szüleinknek mondogatjuk gyakran a "szeretlek" szót, más esetben nagyon furán veszi ki magát, pláne egy (hány éves?) unokahúggal szemben.

De visszatérve a szomorú életre... Te tényleg úgy gondolod, hogy csak szóval kivitelezhető a szeretet kinyilvánítása?

Én sem jópofiznék olyannal, aki valami kisebb semmiség miatt már egyből lefogyatékosoz.

Bocs, de a leírásból nekem az jön le, hogy ő csak addig jó, míg neked megcsinál dolgokat, ha meg nem, akkor már egyből egy hülye semmirekellő. Az unokahugod okos, egyszerűen kizárja az életéből a negatív, rosszindulatú embereket, és nem játszik kiscsicskát.