Nálatok rossz/távolságtartó anyós-após párossal hogyan alakult miután megszületett az unoka?
Megismerkedésünk óta ellenséges volt velem apósom, úgy gondolta, hogy megcsalom vagy minimum kihasználom a fiát. Az esküvőnk óta rendeződött valamennyire a viszony de mindkettőnkkel tartja a három lépés távolságot. A fiát szereti, de nyilvánvaló, hogy a testvére a "kedvenc", vele és a párjával picit szorosabb a kapcsolata.
Lassan érkezik az első unoka a családba és megmondom őszintén kicsit tartok a helyzettől. Az én szüleimmel jó a kapcsolatunk, összeköltözésünk óta sokszor járunk át egymáshoz akár segíteni, akár csak úgy együtt lenni. Szívesen megyünk velük kirándulni, nyaralni, nem erőltetett velük a karácsony és egyéb ünnepek sem.
Férjemmel apjával pedig még mindig csak feszengünk, az udvariassági, fárasztó köröket futjuk. Mi nyitottak voltunk eddig is de nem tudom, hogy mi lesz most, hogy nagyszülő lesz. Megmaradnak ezek a kötelező körök? Ha most sem fog változni és csak sűrűbbek lesznek a látogatások már most tudom, hogy le fognak szívni minket a férjemmel ezek a találkozások. Ugyanakkor sajnálom, mert vágyik egy családra, párom édesanyja már régen meghalt de ha belegondolok, hogy nálunk töltse ő is a szentestét rosszul leszek :(.
Tehát nincs nő a vénember életében?
Szerintem azért ilyen genyó veled, mert szép vagy és féltékeny a fiára.
Anyósokban is van ilyen.
A férjed tesója? Nő, férfi? Bunkó apósnak a másik veje vagy menye?
Anyósom ilyen. Eleinte próbált bájos lenni, de félmondatokkal mindig tudatta velem, hogy ne gondoljam, hogy a kegyeibe fogad. 200 km van köztünk, így egész viselhető a kapcsolat. Ő szinte sosem jön hozzánk, amikor mi megyünk is egy hétig beteg vagyok már előtte.
Nálam az verte ki a biztosítékot végképp, amikor bejelentettük, hogy összeházasodunk. Boldog meglepettségre számítottunk, ehelyett egész hétvégén hallgattuk, hogy mekkora baromságot csinálunk és ő nem fog eljönni. Én már szombat reggel haza indultam volna legszívesebben, annyira elegem volt. Azóta nagyjából félévente egyszer megyek hozzá a férjemmel (ő egy kicsit gyakrabban). A gyerek akkor megy, ha én is. Nem mondogatja a férjem, hogy anyós hiányolna minket, én meg nem erőltetem a műbűbájt, ha nem muszáj. Elegendő félévente egyszer a kínos feszengés.
Ha nem szeret, nem szeret! Lehet különösebb oka sincs, csak nem vagy szimpatikus neki. Van ilyen!
A fiát szereti, valószínű az unokáját is szeretni fogja!
Téged nem, na és...
Te sem szereted őt...
Ha megy hozzátok, foglalkozzon vele a fia, meg majd biztos eljátszik az unokával is.
Te meg csak maradj a háttérben.
Ha ott van, kérj elnézést, hogy le kell ugranod a boltba, épp mostanra kaptál időpontot a fodrásztól stb.
Hagyd őket magukra, legalább az idő 80 %-ában.
Rögtön nem fog feszengeni senki.
Én a saját családomból írom ezt: Nálunk sem változott semmi. Férjemnek van egy felnőtt lánya, sosem volt jó a viszony köztünk. Évekig távolságtartó volt, mondhatni ellenséges. Aztán lett egy év korkülönbséggel két gyerekük. Ő is azt hitte, hogy ezentúl majd odajárkálok, de ugyanúgy nem teszem, szóval nálunk a gyakoriság nem változott. (Igaz, ő nem meny, csak "férj lánya", de a gyerekek nem változtattak semmit, bár sokan azt hitték. Ugyanúgy nem szeretjük jobban egymást, és ami nem megy, azt nem erőltetjük. A kicsik ezen nem változtatnak, én úgy érzem.)
Kíváncsi lennék, Nálatok hogy alakul majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!