Szerintetek igaza van anyámnak vagy nem?

Mindenkinek köszönöm a válaszokat, hasznosak voltak, de mivel sokat gondolkodtam a dolgon, reagálnék minden felvetésre, jól is esik ezt az egészet kibeszélni magamból.

Azt nem írtam le, hogy az Újköztemetőről van szó, és a temető két végére kéne menni. De ez csak másodlagos ok, hogy miért nem akarok a nagymamám sírjára virágot vinni.

A felvetésekre reagálva:

1) Gyakoroljam a megbocsátást? Az a bocsánatkérés függvénye, amire soha nem került sor. Kis dolgok esetén még megállhatná a helyét a "bocsáss meg bocsánatkérés nélkül dolog", de itt lelki megnyomorításról van szó. Ezek szerint a bírálóimnak senki nem mondott olyat ok nélkül, hogy pl. "biztos elcseréltek a kórházban, mert anyád nem szülhetett egy ilyen iszonyú kölköt". HA szellemi fogyatékos lett volna, akkor máshogy állnék hozzá. Akinek ilyenben nem volt része, örüljön neki, nem mindenki ilyen szerencsés.

2) Anyám a és a nagymamám viszonyába nem kotnyeleskedem bele, ők rendezték a viszályukat anno, nem az én dolgom. Már csak ezért sem leszek virágpostás.

3) Nem értem, hogy pusztán amiatt, mert a nagymamám volt, miért járna ki neki a tisztelet úgy, hogy csak lelki megnyomorítást kaptam (nem volt olyan, hogy pl. suli után elhoz, vagy elvisz sütizni, vagy akárcsak régi sztorikat mesél nekem, pedig én kislányként nagyon igyekeztem, pl. anyák napján neki is adtam virágot, magamtól!). Szerintem is ki kell érdemelni a tiszteletet.

4) Szeretett engem a nagymamám? Ez a soraimból 12-esnek hogy jött le? Nekem az az érzésem, hogy azért bánt így velem, mert gyűlölte apámat. Anyámat erről nem kérdezem, pont a tapintat miatt!

12-es, te a gyerekeket szerintem alsóbbrendűnek tartod, csak azért, mert gyerekek, és függenek a felnőttektől. És igen, nincs bennem annyi emberség (inkább balekság), hogy virágot vigyek az engem lelkileg szándékosan megnyomorító ember sírjára (mondtam neki, hogy fájnak a szavai, de nem hagyta abba). Pszichológushoz is jártam egy évvel ezelőttig két éven át emiatt. Nagymamám csak adósságokat hagyott hátra (ezt nem ítélkezésből mondom, van ilyen), nincs mit élveznem a hagyatékából.

5) Amúgy anyám szerepe: ő soha nem próbált megvigasztalni kislánykoromban sem, pedig sokszor kértem a segítségét. Anyámnak annyit mondtam, hogy mivel ő még mindig gyászol, fájna neki az indokolásom, úgyhogy értse meg, hogy nemet mondok, de nem értette meg, ezért mondtam részleteket.

6) Én nem mondtam olyat, hogy tökéletes vagyok, szerintem sincs tökéletes ember. De nagymamám még kifejezetten ártó szándékú is volt. Ez jutalmat érdemel? Ne már emberek!!!!!

7) Anyámat hogy büntetem?

8) Nem vagyok világfájdalmas, egy fájdalmam van, de az nagy!!! És én nem vagyok lázadó tini, pl. magamra főzök otthon, és még nem b.....asztam, hanem a sulira koncentrálok.

9) 20-as. A párhuzamod esetében még inkább ellenállnék, mivel még vérrokonság sem lenne. Ha meg van túlvilág, és ott kiröhög, ahelyett, hogy magába nézne a mérgezések miatt, akkor még egy ok, hogy miért nem érdemli meg tőlem a virágot (magánvélemény: anyámtól sem, de ez nem rám tartozik, nem is mondom soha anyámnak).

10) Azért sem teszem meg, mert ha egyszer megteszem, félő, hogy anyám máskor is előjön ezzel, ha kimegyek a barátnőm sírjához (ő két hónapja halt meg, inkább testvérként tekintettem rá, na ő tényleg hiányzik).