Hogyan lehet ezt ép ésszel kibírni?
Tudni kell rólam, hogy pánikbeteg vagyok, erős szorongással.
Párom nagypapájáról 3 hónapja derült ki, hogy áttétes hasnyálmirigy rákja van. A hipochondriámnak, pánikomnak, szorongásomnak köszönhetően régen rengeteget olvastam a betegségekről, emiatt már akkor tudtam, hogy ebből nem fog felépülni, ezt később mondták az orvosok is. Konkrétan nem volt már akkor olyan szerve, amin ne lett volna áttét és iszonyatos fájdalmai voltak. Már ez a tudat is kicsit megviselt, főleg, hogy érzékeny vagyok ezekre a dolgokra. Segítettem amiben tudtam.
Most viszont már olyan, mintha teljesen másik ember lenne. 3 hét telt el, hogy nem találkoztam vele, és amikor megláttam majdnem lett egy pánikrohamom. Csont sovány, hol a lába, hol a karja, hol a hasa van brutális módon felvizesedve, a kemó miatt nincs már haja sem.
Nagyon erős morfiumot kapott szinte a kezdetektől.
Múlthéten keddtől kezdődött az igazi mélyrepülés, annyi ereje sincs, hogy a karját felemelje, borzasztóan néz ki, oxigénpalackból kapja a levegőt, párom és az apja vigyáznak rá felváltva, emelik, forgatják, pelenkázzák, felültetik az ágyban, igazából mindent csinálnak körülötte, amit a mama egyedül nem tud. A legijesztőbb, hogy pár napja már hallucinál és nagyon furcsán viselkedik ebből kifolyólag. Kapkod a levegőben, mintha el akarna valamit kapni, embereket lát, múltkor például az ördögöt. Elfelejti, hogy fél órája ott volt körülötte a háziorvos és hasonlók. Néha nem is lehet érteni, hogy mit mond.
Amikor kattan az agya, és tiszta, akkor pedig azt kérdezi, hogy mi lesz vele, mit fog érezni, mi fog történni. Fél, mert tudja, hogy meg fog halni.
Amióta hallucinál, borzasztóan szorongok. Egyre furcsább és egyre intenzívebb tüneteket vélek felfedezni magamon, aludni is rosszul alszok. Nyilván aggódok is, mert napjai vannak hátra, de a pánikom miatt érzem magam valószínűleg ennyire rosszul. Félek a haláltól, az elmúlástól és mikor ilyen közelinek érzem a családon belül, akkor egyszerűen mintha nem tudnám feldolgozni. Azt is nehéz felfognom ésszel, hogy mivé lett. Egy örökmozgó, életvidám bácsika volt, aki soha nem bírt megülni a senekén. Tavaly ilyenkor még sergetett egy lagziban, most pedig szerintem engem fel sem ismer.
Párom is nehezen viseli, de ő nem mutatja. Ő amúgy is bírja a stresszt, ő ezektől a dolgoktól nem ijed meg, csak elszomorítja. Ő felfogta és el is fogadta, hogy igen, ez az élet velejárója, nincs mit tenni, csak megbékélni a gondolattal, hogy meg fog halni, ha idegeskedik, csak magát teszi tönkre.
Attól tartok, hogy mi lesz majd velem, ha az én nagyszüleimről lesz szó, ha más nagypapája is ennyire megvisel. Jó oké, őt is ismerem évek óta, de azért nyilván nem vérszerinti rokon, mégis teljesen kiborítanak a tüneteim a stressztől.
23/L
Igen, az érzelmeket is érzem. Főleg az ragad rám nagyon, ha valaki ideges. Anyám ezt sokszor kihasználja, ha bármi problémája van, engem keres, átnyomja rám a dolgot, átadja nekem a feszültségét, hogy segítsek megoldani a gondját-baját.
Eléggé odavan már szegénynek a légzése a morfiumtól, meg nyilván a ráktól is, a tüdejében is van áttét. Csökkenteni akarták az adagot, és mással pótolni, de nem igazán használt semmi annyira, mint a morfium.
Akkor gondolom az is előfordul, hogy random idegenek, akár a buszmegállóban 5 perc várakozás alatt kiöntik neked az egész életüket. Hidd el, hogy előbb-utóbb MUSZÁJ lesz megtanulnod kezelni ezt, mert még rosszabb is lehet a pánikbetegségnél. Ez alapvetően egy jó dolog, hidd el, hogy jó irányba is tudod fordítani, jóra használni!
Sajnos, aki már ilyen adagokban kapja a morfiumot az másra már nem fog reagálni.
Hasonló vagyok. Én azért nem nézek pl. erőszakos filmeket, thrillereket, mert kapásból átveszem magát az érzést is, szinte ott vagyok a helyszínen, fizikailag átveszem az összes kínt, bánatot, stb. Nem egyszer lettem már rosszul moziban olyan jelenetnél, amit más simán megnéz. A mindennapokban is óvatos vagyok, hogy tudatosan kerüljem az ilyen helyzeteket, mert mintha saját magam élném át. Amúgy is sokkal érzékenyebb vagyok az átlagnál.
Viszont az előnye, hogy az örömet, boldogságot, szeretetet is sokszorosan élem át.
szakemberként kedves, aranyos, magadat sajnáltató mesének tartom...
Kezdetektől morfium? Akkor kemó kizárt. Ugyanis az végstádium, ahol nem rontjuk tovább az általános állapotot kemoth szerekkel...
Uhum, kezdetektol morfium.
Nem magamat sajnaltato mese, barcsak az lenne.
50-essel kezdtek. Utana lett 100as. Most nem tudom mennyit emeltek meg rajta. A tapaszt kapja, 3 naponta.
Nem rendes, "hagyomanyos" kemot kapott, hanem valami immunterapiaval egybekotott kemot, Debrecenben vette fel a kezelest. Elmeletileg ez humanusabb, nem olyan durva, mint a rendes kemo. Csinaltak neki molekularis diagnosztikat is, de nem tudtak erdemben kezelesi strategiat hozzatenni az alap tervhez. Minden doki mondta, hogy nem mutheto, tobb specialistat megkerestunk, raadasul ennyi attettel gyors lefolyasunak josolta mindenki.
A mama megis ragaszkodott ehhez a tipusu kemohoz, a doki azt mondta, hogy ez is maximum 1 evvel hosszabbitana meg az eletet. De az tuti, hogy nem paliativ kemo, ez mondjuk engem meglepett, hogy ebben az allapotban meg nem paliativ kezelest kap.
23 éves vagy,és még a nagyszüleid is élnek,nem,hogy a szüleid.Inkább örülj neki a siránkozás helyett.
24N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!