Mi lehet az oka, ha egy családban a rokonok nem törődnek egymással?

Én nem értem, miért kéne összejárogatni csak azért, mert valaha közös volt valakinek meg egy másvalakinek az öreganyja. Attól még miért kéne kedvelni őket? Hálistennek nálunk senki nem ragaszkodik ehhez, hogy kötelező egymást lecsekkolni x időnként. Szó sincs ellenségeskedésről, pl. esküvőkön ugye látjuk egymást, vagy a városban összefutunk akkor mindig van egy rövid "hogy vagytok" jellegű beszélgetés, de senkinek se viszket hogy muszáj lenne összeülni és mosolyogni egymásra.

Párom családjában ez élő szokás, a társaság nagyrésze mélyen gyűlöli a pofavizitet, de "így illik" alapon állandóan cshaládi összejövetelek vannak. Mi néha elmegyünk, ha olyan hangulatunk van akkor szórakoztató ahogy mindenki feszeng, teszi a szépet meg veszekszik. :DDDD Bár nekem elég fura hogy felnőtt emberek szeretik erre elcseszni a szabadidejüket...

Ameddig élt a nagynéném, tényleg ő volt, aki összegyűjtötte a családot névnapkor, születésnapokon, évfordulókon. Egy évben 3-4-szer, nem olyan sokszor, hogy teher legyen bárkinek is.

Én szívesen emlékezem vissza ezekre a családi összejövetelekre.

Aztán amikor meghalt, és nagyjából kihalt az egész idősebb generáció, ezek elmaradtak. Mert nem volt, aki megszervezze azokat. Nekünk, és már én is elég vén vagyok, már nem érte meg, hogy felcsapassuk a házat, két napig süssünk-főzzünk. És azért nem érte meg, mert számunkra már nem volt olyan fontos.

Egy élő unokabátyám van, akivel egy városban élünk, évek óta nem láttam. Néha beszélünk telefonon 10-20 percet, és annyi.

Pedig úgy nőttünk fel, mint a testvérek, gyerekkorunkban heteket töltöttünk egymás otthonában, tiniként falaztunk egymásnak.

Aztán felnőttünk, más lett a baráti társaságunk, az érdeklődési körünk. De mert szerettük egymást, megpróbáltuk összehozni a barátainkat, családjainkat, nem igazán működött.

Ha most felhívnám, hogy segítségre van szükségem, alighanem azonnal jönne. De nem teszem, mert szükség esetén inkább a barátaimhoz fordulok, mert ők sokkal közelebb állnak hozzám.

Régen szükség volt arra a talpon maradáshoz, hogy együtt legyen a család,egy helyen is éltek 3, akár 4 generáció is. Ekkor alakult ki, hogy a család fontos, mindenkinek segítenie KELL a másikat, mert máshogy nem lehetett megélni.

Mára ez iszonyatosan felhígult, sokkal önállóbb, kisebb családi egységek alakultak ki. Nem ritka, hogy egy házaspár még a nagyszülőket is ki akarja zárni a gyerekük életéből (legtöbbször az anya a férj szüleit), mondván, hogy "majd azt én tudom, hogy kell nevelni a saját gyerekem, nehogy már más is beleszóljon". Nem segítségnek, piszkálásnak érzik a dolgot sokan.

Egy családban az emberek személyisége (most a felnőttekre gondolok), látásmódja, erkölcse gyökeresen eltérhet, és az ilyen emberek nem fognak jól kijönni egymással, ha nem muszáj. Márpedig nem az.