Hogyan lehet kiküszöbölni, hogy ne "rabolják el" megkeresztelni a gyerekünket?
Sziasztok. Az a helyzet, hogy a férjem családja vallásos. Férjem nem az, de a békesség kedvéért elfogadná, ha a lányunk meg lenne keresztelve, mondván ennyit megér, hogy ne károgjon a famíliája, de felesleges cécónak tartja. Én viszont egyáltalán nem vagyok vallásos, még ennyire sem, hogy felvegyem a pléhpofát. Azt szeretném, ha a lányom majd később maga döntsön mit szeretne. Kereken megmondtam nekik, tiszteletben kell tartani a másik ember véleményét, pláne hogy mi vagyunk a szülei.
Mostanában azzal vicceskednek a rokonok, hogy majd a kislányt elviszik titokban megkeresztelni, mint annak idején a férjemet ( az apja nem akarta, hogy megkereszteljék). Na akkor kikeltem magamból: bárki megpróbálja ezt, engem meg az unokájukat/dédunokájukat többet nem látják, le lehet állni a szektás baromságaikkal. - Na akkor nagyot néztek, pár hónapig nem esett szó a keresztelőről. Itt volt a karantén is, márcsak azért is. (Fú de betegei voltak hogy nem mehettek templomba most mi lesz nincs mise :D )
Most viszont megint elkezdték kérdezgetni: na akkor nem lesz megkeresztelve a gyerek? Mondom: Nem! -Erre jöttek azzal a dédik, nagyik hogy "úgy fogunk meghalni, hogy a kisunoka pogány lesz, nem lesz rajta isten jele..." Nem is írom le az összeset, mert felmegy a vérnyomásom.
Szóval most attól tartok, hogy elviszik, ha nem tudok róla. Kibírni kibírná azt a szertartást nem lesz "baja" tőle végülis, nem erről van szó. Itt a fő probléma, hogy hiába álltam a sarkamra, úgyis az lesz amit ők akarnak, nem tisztelve a véleményünket. Már-már ott vagyok, hogy belemegyek, de akkor az ő kezükben lesz az irányítás, ha most hagyom, egy lavinát indítok el, mindenbe bele akarnak majd szólni. (Már azon kiakadtak hogy miért nem volt templomi esküvőnk, öt éve hallgatom.) Lehet hogy hihetetlen, de ennek ellenére ezt kizárva nagyon jó a viszonyom a családdal, ezen kívül nincs velük konfliktusom, ezért is nehéz, nem akarom megbántani őket.
Ti mit tennétek a helyemben? Azt remélem, hogy nem ugrotok a torkomnak, és legalább tőletek normális tanácsra számíthatok, és nagyon köszönöm előre is! :)
Köszi azoknak, akik normálisan leírták a véleményüket, tanácsaikat. Főként #148 és hasonló válaszokkal szimpatizálok.
Utoljára megpróbálunk még a családdal higgadtan beszélni erről, ha szóba kerül. Talán idővel felfogják. Azt szeretném elérni, hogy ne gondolják, hogy a mi sorsdöntő kérdéseinkbe joguk van nekik beleavatkozni.
válasza:150, én azért tartom tiszteletben mások vallását (függetlenül attól, hogy én magam mit gondolok róla) mert úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van hozzá, hogy abban higgyen amiben szeretne és nem akarom ráerőltetni a saját gondolataim.
Egyébként én személy szerint úgy gondolom, hogy a legtöbb vallás alaptanításával, mint filozófiai gondolattal, tudok azonosulni. Magam részéről a gond ott kezdődik, hogy felnőttként a mese részét már nem tudom elhinni. De nem látok kivetnivalót abban, ha valaki hisz benne. Ahogy abban sem, ha valaki tündérekben vagy sárkányokban hisz. Legfeljebb nem tartom teljesen épeszűnek. De elfogadom, hogy neki ez fontos.
válasza: válasza: válasza:Azért elég nagy sarkítás idekeverni a náci eszméket. Az, hogy a vallások hány ember életéért felelősek, az egy dolog. Ezt azért elég ostoba dolog mai hívőkön számonkérni.
És még a náci eszmék egyes fajok felsőbbrendűségét hangoztatják, míg másokat alacsonyabb rendűnek, elpusztítandónak tartanak, addig én mai keresztényektől ilyet még nem hallottam. Ha te igen, az semmiképp sem általános.
Szóval összemosni egy eszmét, ami másokra nézve ártalmas, meg egy olyan hitrendszert, ami alapvetően csak az egyént érinti, elég buta dolog. Nyilván vannak szélsőséges vallások, azok szintén nem elfogadhatóak számomra. De amíg másnak nem árt, addig mindenki azt hisz, amit akar.
válasza:Nem olvastam vegig az összes kommentet, de azért bele-bele olvasgattam... És elképesztő hogy a vallásos emberek mennyire akarják erőltetni valakire a hitet... Ami egyébként (a hit) egy tok szép dolog, adhat reményt, és például az én sógorom 30 év ateizmus után talált rá az istenre, mikor átélt egy elég komoly traumát... És igen, neki reményt adott, életerős lett tőle, és már legalább 5 éve jár templomba is. Mégis, soha soha nem próbálta rám erőltetni az akaratát, de mindegy mivel nem is tudná. Én megvagyok keresztelve, de minek? Nem járok templomba, míg gyerek voltam addig anyukám miatt én is hittem istenben, most meg nem is tudom... Van egy ilyen istenfélő oldalam, de ezt konkrétan belém neveltek. Szóval nem mondanám vallásosnak magam, és a gyerekünket ha lesz, biztos nem fogom megkereszteltetni, tulajdonképpen a férjem ki is akadna. :D
A kérdésedre a válaszom az, hogy próbálj velük újra szépen beszélni, de ne engedj mert egyre követelni fognak olyan dolgokat, amiket nem akarsz. Lehet egy ideig lesz mosolyszünet, de egyszer kénytelenek lesznek megérteni, és elfogadni a véleményed, végülis te vagy az anyja a gyereknek..
válasza: válasza:Szülő nélkül nem keresztelik meg.
A hozzájárulása és a jelenléte kell.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!