Más családoknál is így megy?

Mintha csak anyámat meg a testvérét hallanám. Ja meg a nevelőapám családját. Iszonyat bunkók, én is igyekszek minél kevesebb időt tölteni velük.

Telefonon beszélünk, bekapcsolom a kamerát: "hú de csúnya vagy, jó, hogy most sehova nem kell menned", a sulis keringő felvételén a háttérben hallatszik, hogy a család kitárgyalja, hogy mennyire nem tudok táncolni... stb.

Mi rokonok vagyunk? Engem is mindig a súlyommal csesztettek, egyszer túl kövér voltam, máskor túl sovány. Aztán felhozták az apámat, akit nem láttam 6 éves korom óta, mióta késsel elkergetett minket otthonról, és poénkodtak, hogy visszajön meg elvisz, na, azon elbőgtem magam. Utána sírva jöttek utánam bocsánatot kérni (nagypapa sírt, nagybácsik csak komorak voltak), jaj, ők nem úgy gondolták. Gondoltam, wow, tényleg megbánták. Legközelebb ugyanúgy folytatták.

Mondtam anyának, ennyi volt, én biztos nem megyek többet.

A mi családunkban ugyanez ment, és van benne pár értelmiségi is, szóval sajnos nem jelent semmit, legjobban pont azok csinálták a feszkót minden családi összejövetelen (nagynéni, nagybácsi). De a nagymamám is, szüleim is beszálltak. És persze ha kimutattam (vagy pl. valamelyik unokatesóm kimutatta), hogy ez bántó, akkor jöttek a megjegyzések, hogy "nem ismered a viccet, nincs humorérzéked, csak hülyéskedünk", stb.

A szomorú ebben az, hogy én egészen a férjem megismeréséig azt gondoltam, hogy ez a normális viselkedés, ez a szivatás, ugratás, más kárára "poénkodás" simán belefér egy családban, és el kell viselni.

Aztán megismertem a férjem rokonságát, ég és föld. Akkor jöttem rá, hogy baromira nem az a normális, ahogy az én rokonságomban megy a dolog.