Rosszat tesznek ellenük de kibékülnek mintha mi se történt volna? Hogy kezeljük?

Feleségem családjáról van szó. Pl nagymamája eladta a házát és mindent az egyik unokának adott, a többinek semmit. Nagy volt a veszekedés, kiderült hogy az az egy csapott be mindenkit, sőt ár alatt a saját ismerőse vette meg a házat és még így is lehúzta a nagyit meg a családot. Ment a veszekedés, feljelentéssel fenyegetés, stb. A feleségem nővére kijelentette, hogy az unokatestvért soha többet nem akarja látni, de a nagymamát se aki hetekig vállalhatatlan káromkodásokkal szidott mindenkit. Mi is úgy voltunk, hogy akkor nem beszélünk többet velük ahogy viselkedtek. Már arról volt szó hogy az anyósék mennek feljelentést tenni múlt héten a rendőrségre. Ehhez képest mutatja a feleségem, hogy a facebookom fennt van egy kép amin a szüleik, nővére és gyerekei, a nagyi és az unokatestvér a szüleivel mind ott mosolyognak névnapi összejövetelt ünnepelve! Rákérdeztünk de annyit mondtak, hogy hát ti azt mondtátok hogy nem beszéltek velük többet azért nem lettettek meghívva. Meg lett beszélve a dolog, többet nem akarjuk szóba hozni. A pénzt természetesen megtartotta az uncsitesó, a nagyi meg be van dugva egy otthonba. Szerintünk kaphatott a nővére vagy anyós valami pénzt és azért lett a nagy megbocsátás. Már most mondják, hogy nem tudják hogy lesz az augusztusi após születésnap, mert mi rosszban vagyunk (!) a nagyikával meg az unokatesóékkal és kínos lenne így, majd mi menjünk csak oda estére, mire ők elmennek!

Nem ez az első eset: a nagymamának volt egy élettársa aki alkohol problémás volt és szerintem skizofrén is. Miután ivott, a fejébe vette, hogy neki ellopják a dolgait, az após és annak a veje (nem én). A csavarjait a garázsból szépen lassan darabonként, aztán a fúrógépet is, stb hogy ne vegye észre. Ez volt a mániája de nem volt igaz. Az apóst mocskos tolvajnak nevezte, majd miután a nagyi szakított vele más miatt, a fickó fel is jelentette a rendőrségen lopás miatt az apósékat. Hónapokig jártak a rendőrségre kihallgatásra meg tanúként, közben meg ment az üzengetés, szidalmazás. Ehhez képest egyszercsak kibékültek az öregek, majd eltelt pár hét és ott puszilkodott az após meg az élettárs mintha nagy barátok lennének. Ebben az esetben mi végig azt mondtuk hogy nem szólunk bele, nem mondunk véleményt senkiről. Amíg a fickó meg nem halt, addig nagy volt az összeborulás, mi meg voltunk a hálátlanok, mert nem állt ki a lányuk az apja mellett!

Miért csinálják ezt? Ennyire kétszínűek? Hogyan lehet kezelni őket? Ha nem mondunk véleményt akkor mi vagyunk azok akik hálátlanok és nem állnak ki a családért, ha mondunk a rosszakra akkor meg ők kibékülnek velük és mi leszünk azok akik mindenkivel haragot tartanak.

Az a furcsa ebben hogy a nagyi élettársára se mondtunk semmit végig, aztán amikor kibékültek mégis ránk haragudott, azokra akik semmit se mondtak. Nem az apósra aki megveréssel ijesztgette meg a feleségem nővérének a férje is. Velük megy a jópofizás. Mintha ránk terelnék a bűneiket mert mi messze vagyunk tőlük.