Miért buli a férjem családjának, hogyha engem /"" minket piszkálnak, bántanak és semmibe néznek?

kiröhögni, aztán lesz*rni őket. és lépni elfele

Nem kell velük beszelni, arrol meg végkép nem hany óránként szoptatsz. Megmondjatok ha nem hagyjak abba az okoskodast, nem mentek. Es be is tartjátok.

Érzik, hogy hat rád, ezért mérgeznek, hogy ők ettől jobban érezhessék magukat. Ezt a "szrul nézel ki"-t ismerem, egy rokon feszt sz.vatott azzal, hogy "jaj, de roszzul nézel ki", "beteg vagy?" "fáradt vagy?" stb., akkor is, amikor tényleg tök jól éreztem magam. Amikor fél kiló pirosítót raktam magamra, akkor is ment, hogy "jaj, de sápadt vagy", persze úgy, mintha aggódna. Elkezdtem ugyanezt csinálni, én is folyton mondtam neki, hogy milyen rosszul néz ki, mintha aggódnék. Ő: "De rosszul nézel ki!" Én: "Pedig jól vagyok, de te tényleg nagyon nyúzott vagy. Nem vagy beteg? Iszonyú karikás a szemed!" Stb. Érdekes, de 2-3 alkalom után leállt. Persze a gyereknevelésbe is bele akartak szólni a rokonaim, anyós is, saját anyukám is, ugyanez ment: eszik, nem eszik, mért szopik, miért hízik, miért nem hízik, stb. Ezt viszont leállítottam: megmondtam, hogy az én gyerekem, úgy etetem, ahogy akarom, amíg nem fogy és nem beteg, nincs joguk beleszólni. Saját anyukámnak is megmondtam, nem bántón, de határozottan. És jó a kapcsolatunk. Ne érezzék, hogy elbizonytalanítanak, mondd meg határozottan, hogy mit akarsz, mit fogsz csinálni, és hogy törődjenek a saját dolgukkal. Megmondjam, mi lesz? Semmi. Kicsit kinyitod a szádat, jobban fognak tisztelni. Nem kell durvának lenni, csak nagyon határozottnak.