Összejönnétek valaki olyannal, akinek a családjához nem szeretnétek tartozni?

Nem. Évekig voltam olyan párkapcsolatban, ahol a párom szüleivel sosem olvadt fel igazán a jég. Mindenről furán gondolkodtak amit én nem nagyon fogadtam el. Azt hittem figyelmen kívül hagyhatom mondván a szerelem az egyetlen ami számít, de évek alatt rájöttem, hogy ez egész életünkre kihatna. Ha nem voltam ott, természetesen igyekeztek óvatosan "mérgezni" az párom gondolatait velem kapcsolatban, a családi összejövetelek mindig feszültek voltak stb. Támogatást se nagyon kaptunk. Szerintem nem vezet egy ilyen kapcsolat sehová.

Aki tud ettől teljes mértékben függetlenedni annak hajrá. Ma már tudom, hogy egy befogadóbb, szerető család a párod részéről az egész kapcsolatot harmonikusabbá, boldogabbá teszi.

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a családi értékrend, neveltetés így vagy úgy, többé vagy kevésbé, de beleivódik az emberbe, és előjön, mégha ezt a kezdeti lila ködös időszakban nem is akarja valaki látni.

Lehet csak 5-10 évmúlva, vagy gyerekvállaláskor, vagy korai kapuzáráskor jön egy hirtelen "pálfordulás". De ha olyan családból származik akiknek az értékrendje, életvitele 100%ban eltér a tiédtől, hidd el, valamilyen formában az átkerül majd hozzátok, a ti családotokba. Ez nem egyéni vélemény, ez pszichológia.

Egyébként volt sikertele kapcsolatom nekem is emiatt. Szülők lecsúszott emberek voltak, igyekeztek valamennyire tisztességesen élni tehát nem voltak teljesen züllöttek, de nem tudtak bánni a pénzzel, ittak és mindig, mindenért mást hibáztattak, leginkább a saját szerencsétlenségükért.

A fiuk bár ezerszer megígérte hogy nem lesz olyan mint ők, de így visszanézve (3 évig voltunk együtt), csupa olyan döntést hozott, gondolom tudat alatt, ami magas rizikó kevés hozam volt, és ugyanúgy csúszkált ő is lefelé. Ambíciózus volt de soha semmit nem vitt végig, nem tett konkrétumokat amíg együtt voltunk. Persze mindenért más volt a hibás.

Nagyon nem tetszett neki hogy én sikeres voltam a munkámban, hiába dolgoztam keményen hogy ne úgy vegye, az orra alá dörgölöm a magasabb fizum, nem tudott túljutni rajta, megcsalt és szakított velem. Ma már nagyon örülök ennek, nem illettünk össze teljesen.

Férjem szülei értékrendjével ezer százalékban tudok azonosulni, érzem is hogy a férjem nagyon más mint az exeim voltak.

Nahát, pont hasonló helyzetben vagyok.

Egyedül a párom anyukája kedvel, meg az egyik unokaöccse. Tesói nem igazán, öccsétől kaptam már halálos fenyegetést is.

Igazából nagy ívben szarok rá, páromat szeretem, vele élek együtt nem velük. Míg távol maradnak tőlünk addig nincs gond, párom is boldog, hogy nem velük van. Tesói mindig bántalmazták, folyamatos volt a családi erőszak. Szóval amíg távol vannak tőlünk addig jó nekik is.

Lényeg az, hogy míg fontosak vagytok egymásnak és önállóak vagytok, talpra esettek és tervezitek együtt meg élitek is a nagybetűst, addig tökre mindegy.

Az olyan téma, mint a politika nem kell, hogy téma legyen. Lehet sok minden másról is beszélgetni.

Ha meg rossz indulatúak, akkor egyszer nyugodtan össze lehet veszni velük, majd megbékélnek.

Lássák, hogy kiállsz magadért, hogy veled nem lehet szórakozni.

Semmiképpen. Tapasztalatból. A szerelem kihűl, aztàn a csalàdból hozott tapasztalatok tudat alattról felszínre kerülve, dominànssà vàlnak. A pàrkapcsolat kicsit tud kompenzàlni abból.

Egész életre meghatàrozó lehet a kellemetlenség ami ebből adódik.