Jogos-e a sertodes?

Egyszerűen nevetséges az egész társaságuk, ne aggódj, szerintem te végig tisztelettel voltál irántuk, ellenben ők semmibe se vettek. A te lelkiismereted legyen nyugodt. Gondolom, ők a világ közepének tartják magukat, lehet, hogy egyszerűen elfeledkeztek rólatok, amikor a lány esküvőjét szervezték, te meg még rendes is voltál és gratuláltál nekik, hiszen te ugyanúgy a család részének tartod őket és fontosnak tartottad, hogy a jókívánságaidat elküldd. Az unokatestvéred helyében én elsüllyedtem volna a szégyentől, hogy "elfelejtettem" az elég közeli családomból meghívni valakit. Persze ők azonnal megtudták, hogy te újra férjhez mentél és a lagzira nem voltak hivatalosak, így hát megsértődtek és töröltek a facebookon (mintha ez akkora veszteség lenne). Örülj, hogy nem kell velük foglalkoznod a továbbiakban.

Nagynénéd és a lányai is igazán önzőek és gyerekesek, amiért még a mások házasságkötésének is úgy kell történnie, ahogy az szerintük jó és nekik kényelmes. Szánalmasak.

Én nagyon együtt tudok érezni veled Kérdező, mert a mi családunk is igen hasonló. Nálunk nem egy esküvő okozta a családok és rokonok közötti heves vitákat, de hasonlóak vannak nálunk is.

Nekem unokanővérem veszi nagyon magára, hiába mondja nekem, hogy innentől nem foglalkozik azokkal, akik le se kakilják meg állandóan bántják, veszekednek vele, őt (is) hibáztatják sok olyanért, amihez semmi köze vagy nem úgy történt vagy megtett mindent. És egy köszönömöt nem kapott rajtam kívül senkitől sem, pedig nem 1 gyereke van.

Én azt tanácsoltam neki, hogy akik számítanak picikét neki (pl. bátyja) mondja el/írja le nyugodtan a véleményét, az érzéseit, a gondolatait, ne támadjon, ne mutogasson, ne hánytorgassa fel a múltat.

A többi "családtagnak", mint például nagynéni, unokatestvérek, azokkal vagy nem foglalkoznék a helyében vagy leírnám nekik is a gondolataim, de amint nem hasonló stílusban kapnék választ, megírnám, hogy ez a stílus ilyen formában nem érdekel, ha tudnak normálisan reagálni beszélhetünk a jövőben, ha nem, akkor köszöntem szépen, nekem erre se időm, se energiám, se kedvem.

Én ezeken túltettem magam, mert ebben nőttem fel kiskorom óta, hogy nincs családi összejövetel, ha évente maximum 2-szer volt akkor is csak a veszekedést hallgattam és rájöttem, hogy ez nem kell.

Rám ezért nem haragszik senki, mert nem is foglalkoztam semmivel és senkivel, csak akik meg is érdemelték.

De te olyan lehetsz, mint az unokatestvérem, lelkis. Ő is mindig panaszkodik és ebből tudom, hogy nincs túl ezen az egészen.

Szóval nem szaporítom a szót, ha nem tiltottak le, én összeírnék normális és korrekt hangnemben mindent, amit mondanál nekik, ha ott állnának előtted. Leírnám azt is, hogy miért érezted megbántva magad, miért nem hívtad meg őket a második esküvődre, miket éreztél, amikor nem kerestek stb.

Mégis csak család vagytok, nem is távoliak, talán ezt az egy, utolsó lépést megéri. A válaszból meg reakciókból meg úgyis megtudod, hogy milyen emberek és hogyan állnak hozzád (akkor is, ha nem kapsz választ). Innentől viszont te mindent megtettél és minden esélyt megadtál. Nekem ez az érzés mindig segít abban, hogy megkönnyebbüljek és úgy érezzem, már nem bánom.