Nagyon megbántódtam ezen, szerintetek túlreagálom?

Karácsony.

Apukám tavaly év végén meghalt, ezért idén karácsonyra meghívtam magunkhoz anyukámat, hogy ne legyen egyedül. Nehezen jövünk ki egymással, de elhatároztam, hogy az idei karácsony szép lesz és vitamentes. Sajnos nem sikerült.

Tegnap még tartottam magam, nem vettem fel a piszkálódásokat, anyukám mindig mindenbe beleköt, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné.

Aztán ma robbant a bomba. Készült az ebéd, folyamatosan beleszólt hogy ezt ne úgy, azt ne úgy. Én csak nyeltem nagyokat, nem szóltam vissza. Aztán belekötött abba is, hogy hogy akarok teríteni és tálalni.

Csak hogy elkerüljem a vitát, mondtam hogy akkor csinálja ahogy akarja, és kimentem rágyújtani. Amikor kimentem, a férjem és a lányom még az emeleten játszottak, és az asztal sem volt még megterítve. 8 percig voltam kint, bementem és azt láttam hogy ők már esznek, nekem még terítéket sem raktak fel. Eszükbe sem jutott megvárni az evéssel vagy szólni, hogy menjek. Lehet, hogy hülyeség, de nekem ez nagyon rosszul esett, úgy éreztem hogy ezzel totálisan semmibe vettek engem. (Mint később kiderült, a családom meg akart várni az evéssel, de anyám azt mondta nekik, hogy egyenek nyugodtan, én majd csak később megyek.)

Ezen a ponton elszakadt nálam a cérna és közöltem velük, hogy ha ennyire nem érdeklem őket, akkor a mai napot töltsék el nélkülem és felvonultam duzzogni a hálószobába.

Később persze lejöttem és anyám elmondott mindennek, hogy hogy lehet ilyet csinálni. Szerintem viszont alapvető illem és tisztelet kérdése, hogy megvárom az evéssel a másikat, vagy legalább szólok neki hogy jöjjön - nem csak ünnepekkor, hanem hétköznapokon is.

Ti mit gondoltok, tényleg én fújom fel a dolgot?