Ti mit csináltatok volna? Szörnyen érzem magam. Kicsit hosszabb a történet.

"Elbæsztad a kamut, ma van 25-e és 11:50kor még tuti nem hült ki az ebéd."

Nem ő b...ott el valamit, hanem te olvastál figyelmetlenül (ha nem alapból vagy gond a szövegértési készségeddel).

(Több dologból is kiderül, hogy abban a részben elmúlt karácsonyokról írt, nem az ideiről.)

"Ez nem a mentális betrgségek rovat, úgy hogy kímélj meg a.pszichológus dumától."

Nem értem a reakciódat. Az első hozzászóló nyilvánvalóan teljesen jó szándékból írta, hogy érdemes lenne terápiás segítséget kérned, ha még bő 15 év távlatából is ilyen szorongásos tüneteket okoz nálad, amit leírtál.

(Még az is kiderül a hozzászólásából, hogy ő is igénybe vett ilyen segítséget, tehát nyilván nem ítélkezik, hanem saját tapasztalatból javasolt valamit, amit hasznosnak gondol ilyen helyzetben.)

Amúgy egy mentális betegségen sem lenne mit szégyellni, pont ugyanúgy, mint ahogy egy vakbélgyulladáson vagy magas vérnyomáson sem, ráadásul ahhoz, hogy pszichológushoz fordulj, nem kell mentális betegség.

Többségében olyanok fordulnak pszichológushoz, akik szeretnék, ha fel tudnának dolgozni egy traumát, érzelmi veszteséget, stb. vagy úgy érzik, valami akadályozza őket abban, hogy örömteli, kiegyensúlyozott életet éljenek.

Ha van kedved, olvasd el ezen a linken a felsorolást azokról a dolgokról, amikkel érdemes pszichológushoz fordulni:

[link]

Akár elfogadod, akár nem, neked mentális problémád van. Menj el szakemberhez és legyen ez az újévi fogadalmad.

Teljesen érthető a leírtak alapján, hogy ennyire megvisel a karácsony, ezt senki nem vitatta. Viszont ne hidd, hogy ez nem hagyott benned mély hiszen te magad írtad le mennyire megviselt.

Irány a szakember!

(Az első sem cseszegetésből írta, hanem jó indulatból.)

Szard le anyádat. Én se mentem volna el, minek?

Nálunk se volták normális karácsonyok, a nagymamámhoz menekültünk az öcsémmel, azóta külföldön lakunk, eszünk ágában sincs anyánkkal meg a mostohaapánkkal karacsonoyzni.

Tegnap tesóm dolgozott (futárkodik), én meg mentem vedel (Értsd, ültem a kocsiban, meg a kávézókban, -beszélgettünk, kávéztunk. )

A nagynénéd nem fogja meg nem történtté tenni a múltat.

Amúgy tipikus. Nálunk a mostohaapám mindenen leszidott egész gyerekkorunkban, vert,stb (amyam soha nem allt mellettünk, a mai napig elbagatellizálja) 2 éve, mikor otthon voltam már "családi kirándulást" akart, menjünk hajózni Tihanyba, stb.

Tudod miért? Mert már 77 éves, és gondolom, jóvá akarja tenni a múltat, míg meg él. Csakhogy ezt nem lehet, a gyerekkorunk el lett rontva.

Lehet, hogy a pillanatnyi farok-hiányodon enyhíteni fog, de az szerintem önbecsapás, hogy a szeretethiányodon enyhíteni fog, hogy arra leszel jó, hogy egy családos ember veled keféljen félre.

Valódi szeretetet remélsz ettől, vagy egy kis simogatást az egódnak és az önérzetednek az után a pofon után, amit annak a felismerése jelenthetett, hogy egy nálad 17 évvel idősebb nőnek is juttatott melletted "szeretet" a párod?