Hogyan reagáltok azokra a rokonokra, akik sportot űznek a kritizálásból? (A nem hívom meg sajnos nem opció. )

"Ugyanakkor léteznek olyan körülmények"

nem, nem léteznek. hagyd abba a sajét magadnak hazudozást. NINCS olyan élethelyzet, amiben elfogadható hogy megaláznak. a gyerekkel való takarózás meg csak gyávaság. gyáva vagy lépni. ezt ne kend a gyerekre.

írtad, hogy próbáltál már felszólalni a magad védelmében. volt eredménye? nem. se elsőre, se másodszorra, se ezredik alkalommal. ebből a rokonok szépen megtanulták, hogy szart se ér a szavad. úgyse mondod komolyan. hiszen végül mindig meghunyászkodtál. mutasd meg nekik, hogy ha elég, akkor elég. szakítsd meg velük a kapcsolatot totálisan. semmi személyes találkozás, semmi telefon, semmi üzengetés. szűnj meg létezni nekik. a gyerekeddel együtt. ebből két dolog kerekedhet ki: a drága rokonok rájönnek hogy rosszul csináltak valamit és megjavul a kapcsolat, VAGY megszabadultál pár mérgező embertől. win-win bármelyik esetben.

Na, kérdező, örülök, hogy végre írtál konkrétumokat 31-ben, ill. utaltál arra, hogy egyebek között anyukád is a cseszegetők között van.

Igaz, én férfi vagyok, tehát sok dolgot másképp élek meg (pl. tökéletesen jól tudom érezni magam akkor is, ha mindenki megsértődik rám :DDDD), de azért leírom, hogyan reagálnék ezekre.

"- Ezt a bútort miért idetetted, miért nem oda? Ez nagy butaság volt tőled, így tök szrul néz ki az egész lakás! - Mert ott nem fér el. -Jaj, hát ha úgy rendezted volna be a szobát, ahogy mondtam, akkor elférne, de te akkor is olyan hisztit vágtál le, hogy inkább már nem is szóltam."

Eleve nem bocsátkozom vitába arról, ami az én kompetenciám (ill. feleségemmel kettőnk kompetenciája). Nem tartozom magyarázattal senkinek, miért oda raktuk.

Szóval:

"Ezt a bútort miért idetetted, miért nem oda?"

"Ez a bútor kizárólag ide kerülhetett, mert én így láttam helyesnek."

"- Miért nem a szekrénybe rakod a vendégek kabátját? Miért a hálószobába?"

"- Mert így döntöttem."

"- A gyereken miért ez a ruha van, miért nem a másik?"

"- Mert így döntöttem."

"- Jaj, hogy lefogytál végre, milyen csinos vagy! Esküszöm, a szülésed után rettegtem, olyan kövér voltál, és olyan sokáig, azt hittem, sosem fogsz tudni lefogyni!"

Erre sajnos nem tudok mit írni, ebbe a helyzetbe nem tudom beleképzelni magam.

"- Jaj, de jó, hogy végre meghívtál, már azt hittük, sosem látsz minket vendégül! Mondogattuk is, hogy ez a lány az utóbbi időben milyen antiszociális lett..."

"- Ki is kell ám érdemelni, hogy valaki átléphesse a házam küszöbét!"

"- De szépen feldíszítetted a lakást! De az ablakokat miért nem pucoltad meg? Igazán vehetted volna a fáradságot, ha már vendégeket hívsz!"

"- Ez még nem koszos ablak. Koszos akkor lesz, ha már nem látok ki rajta. Majd akkor meg lesz pucolva."

De mondjuk, ha több ilyen is elhangzik, akkor lehet, hogy eldurran az agyam, fölemelem a hangom és úgy mondom neki, hogy ha nem tud kulturáltan viselkedni a házamban, akkor mehet is haza azonnal.

A gyerekkel kapcsolatos dolgot úgy reagálnám le, hogy adott esetben elviszem X-hez, és érte is megyek, de X-et nem hívjuk magunkhoz. Szerencsére én senkivel se vagyok így.

A rám vonatkozó össznépi nyomasztásnak meg semmi hatása nem lenne, bennem senki nem tud lelkiismeretfurdalást kelteni. Hidd el, ez szinte csak a te elhatározásodon múlik!

Illetve meg lehet ereszteni hangosan, kihívóan ilyen mondatokat:

"Azért jöttél vendégségbe hozzánk, hogy kötekedj velem?!"

Vagy:

"Idejössz tömni a hasadat az én főztömmel, de még normálisan viselkedni se bírsz velem?!"

Ne félj a sértődéstől, ne félj a balhétól!

Férjed nem áll melléd ilyenkor? Én biztos megtenném!

""- Jaj, hogy lefogytál végre, milyen csinos vagy! Esküszöm, a szülésed után rettegtem, olyan kövér voltál, és olyan sokáig, azt hittem, sosem fogsz tudni lefogyni!"

Erre sajnos nem tudok mit írni, ebbe a helyzetbe nem tudom beleképzelni magam."

várj segítek: ja, én is féltem, hogy a végén még úgy járok, mint te!

45-re:

Én férfi vagyok, azért nem tudtam beleképzelni magam a helyzetbe.

Kérdező, amennyire lehet, merülj el a pszichológiában, nézz családos témában videókat pszichlógusokkal,stb.

Ha gondolod, pszichológushoz is mehetsz.

Két tipp:

1.Mindig kérdéssel válaszolj a szurkálódásra!Akár kérdés, akár kijelentés formájában hangzik el. A beszélgetést mindig az irányítja, aki kérdez. Így a másik kényszert érez, hogy válaszoljon, sőt, mentegetőzzön. A leírt példákból látom, hogy ők sokszor alkalmazták ezt rajtad (valószínűleg nem tudatosan). Te alkalmazd tudatosan. Ha más nem jut eszedbe, akkor kérdezd azt: "Ezt meg miért kérdezed?" "Ezt meg miért mondtad?" "Nem gondolod, hogy ez tapintatlan megjegyzés volt?" "Miért érdekel annyira, hogy én mit hogyan csinálok? Miért nem a saját dolgoddal törődsz?" Ezek nem kifejezett sértések, de odaszúrások, és a másik előbb utóbb elkezd védekezni, mentegetőzni, ha kitartóan csinálod.

2.Ha olyan a szituáció, akkor tükrözd a viselkedését, beszólásait. Pl. volt egy ismerősöm, aki állandóan azt mondogatta, hogy de rosszul nézek ki, milyen fáradtnak látszom, de karikás a szemem, beteg vagyok-e, stb. Akkor is, amikor kipihenve, kisminkelve, mosolyogva mentem hozzájuk. Elkezdtem alkalmazni azt a taktikát, hogy elengedtem a fülem mellett a kérdését, és átfordítottam rá. Ő:"De rosszul nézel ki! Fáradt vagy?" Én:"Hú, te aztán rémesen nézel ki! Sok a munkád? Nem aludtad ki magad rendesen, ugye? Iszonyatosan karikás a szemed! Aggódom!" Kb. két alkalom után leszokott róla!

Sok erőt és kitartást neked a karácsonyhoz!

Nem nagyon értem hogy ha ebben nőttél fel, akkor hogy nem égtél még ki, hogy még mindig tudsz reagálni az ilyen kis piti genyóskodásokra. Én is ebbe nőttem fel. Olyan szinten, hogy amióta csak emlékszem, mint a Bazi nagy görög lagzi című filmben kb. akkora a család és minden névnapot még karácsonyt együtt kellett tölteni. Voltak ugyanilyen utálatos beszólogatós s..gfej rokonok. Anyám kedvenc szobanövényének a levelét b..zkurálta egész este az egyik, mert irigy volt rá, hogy milyen szép, nála meg nem maradt meg. Azt hitte nem vesszük észre. Erre anyám beszólt neki, hogy csinálja csak ha örömét leli benne, de vigyázzon mert mérgező. Engem is folyamatosan kritizáltak. Most híztál? Hogy áll a hajad? Miért vagy

feketébe? Na javítottál már matekból? Stb... Anyámat is kritizálták, de ő csak nevetett rajta.

Ilyen miért ide raktad a bútort, vagy miért ezt vetted fel stb. kérdésekkel nem is törődött úgy tett mintha meg se hallaná. Max. ha firtatták a témát, és nem hagyták annyiban annyit mondott, hogy majd ha érdekel a véleményed, megkérdezem. Lapozzunk. Rólam meg ez már lepereg. Az ilyen embereken csak nevetek. Ne húzd fel magad. Sz...d le.