Hogyan reagáltok azokra a rokonokra, akik sportot űznek a kritizálásból? (A nem hívom meg sajnos nem opció. )
Közeledik a karácsony, illetve egy születésnap is, elkerülhetetlen a találkozás. Már most tök feszült vagyok, hogy vajon mit fognak művelni. Sajnos volt már olyan, hogy egy "buli" azért ért véget, mert pl. egyik nőrokon folyamatosan bsztatta a lányát, aki egyébként a buli háziasszonya volt, a lány már az összeomlás szélén volt, amikor melléálltam, erre ominózus nőrokon leugatott és ránkvágta az ajtót.
Napokon belül valami hasonlóban lesz részem, azzal a különbséggel, hogy mellém soha nem áll senki. Ez nem negatív hozzáállás, hanem sok évtized tapasztalata. Azt most nem szeretném részletezni, miért nem opció az összejövetel lefújása, ill. a nem hívom meg, de sajnos nem az.
Hogyan kell leszerelni a kéretlen kritizálást, neadjisten öncélú bszogatást?
Kérem, csak olyanok válaszoljanak, akiknek van ebben tapasztalatuk.
29-es, köszönöm a válaszod, és igen, ez is lehetne egy megoldás, csak épp nem nálunk. Szó sincs arról, hogy ne állnék ki magamért, épp az a probléma, hogy megteszem. Ha egy kezdődő cseszegetésre úgy reagálnék, ahogy írtad, az egész banda egy emberként vágná rám az ajtót, és utána hónapokig azt hallgathatnám, hogy már megint hogy viselkedtem, és már megint tönkretettem egy összejövetelt. (Ennél sokkal enyhébb megnyilvánulásokért is fordultak már ellenem...) Pont az a gond, hogy a támadásaik iszonyú alattomosak, ha visszavágsz, akkor miért támadsz azonnal, ők csak beszélgetnek! Az egyértelműen nyílt számonkérést és/vagy bsztatást is letagadják!
Pontosan azok az ún. asszertív megoldások érdekelnének (már ha létezik ilyen hasonló szituációkban), amelyekkel ki lehet kerülni egy újabb támadást.
Akkor jöjjön néhány példa:
- Ezt a bútort miért idetetted, miért nem oda? Ez nagy butaság volt tőled, így tök szrul néz ki az egész lakás! - Mert ott nem fér el. -Jaj, hát ha úgy rendezted volna be a szobát, ahogy mondtam, akkor elférne, de te akkor is olyan hisztit vágtál le, hogy inkább már nem is szóltam.
- Miért nem a szekrénybe rakod a vendégek kabátját? Miért a hálószobába? - Mert nincs elég vállfa. - Ebben a lakásban nincs elég vállfa? Tudod miért nincs? Mert annyi szirszart őrizgetsz, ezerszer megmondtam már, hogy a ruhatárad felét ki kellene dobni, csupa rongy, és akkor legalább vállfa is lenne!
- A gyereken miért ez a ruha van, miért nem a másik? - Mert ezt szerette volna felvenni. - Ja, hát ha nálatok mindenben a gyerek dönt, ne is csodálkozz, hogy olyan, amilyen...
És akkor a bókjaik:
- Jaj, hogy lefogytál végre, milyen csinos vagy! Esküszöm, a szülésed után rettegtem, olyan kövér voltál, és olyan sokáig, azt hittem, sosem fogsz tudni lefogyni!
- Jaj, de jó, hogy végre meghívtál, már azt hittük, sosem látsz minket vendégül! Mondogattuk is, hogy ez a lány az utóbbi időben milyen antiszociális lett...
- De szépen feldíszítetted a lakást! De az ablakokat miért nem pucoltad meg? Igazán vehetted volna a fáradságot, ha már vendégeket hívsz!
És akkor holnap reggelig tudnám hozni a példákat...
A noveremmel én speciel nem beszélek. Egy ostoba pcsa, ha ott van nem nézek a szemébe, levegőnek nézem. Irigy rám, amiért én sok munkával eljutottam oda ,ahol most vagyok. Sajnos nem tudom kikerülni, ezért kénytelen vagyok szrba sem nézni (persze teszi a megjegyzéseit, utalgatasait, de annyira primitív, hogy vele nem érdemes leállni vitatkozni).
A nagynéném. Te jó isten. Azt hiszi H O szrta a spanyol viaszt, pedig csak egy kitartott senki. Vele már nehezebb dolgom volt, legutóbb leuvoltottem a cinikus beszolasai miatt, utána nem mert hozzám szólni.
"Szép " karacsonyom lenne, ha nem mennék el egy szállodába a párommal ünnepelni. Sajnos az én családom a tipikus polihisztor, mindenki mindenkinél mindent jobban tud. Ez jutott nekem.
Amit tanácsolni tudok neked az az, hogy nézd levegőnek, ha hozzád szól, akkor küldd el a fenébe és intézd úgy legközelebb az ünnepeket, hogy elkerüld...
Én abban remenykedek H a mostani karácsony uvoltesmentes lesz. (Y)
Kitartást!
33-as vagyok, olvasgatom a kommenteket és a zomevel egyetértek. Ezeket ki kell zárni az eletedbol. A noveremet kizartam, csak néha találkozom vele véletlen, mert anyám azt akarja, hogy jóban legyek vele.
Hogy lehetnék jóban egy olyan emberrel, aki folyton kritizált, csúnya dolgokat mondott rólam a hátam mögött, lopott anyamtol???
Hát én nem is értelek. Nagyon intelligens nőnek tűnsz. Kb felkened ezt a hülye bandát a falra.
A helyedben, ha már így alakult, akkor az eszemet igyekeznék felhasználni és még szórakoztató is lenne.
Úgyis vissza tudsz vágni, akár kollektíven. Aki így viselkedik veled, annak ennyi esze biztos nincs és hidd el, iqval lehet olyat mondani, ami fáj. Köpni nyelni nem tudnak majd.
Szerintem nincs mitől félned. Inkább nekik kellene.
Minden jót és sok szerencsét :)
"Aztán jön a gyerekem, hogy de úgy hiányzik neki a pl. a mama, vagy a Pirinéni vagy a tökömtudja, és egy néhány éves gyereknek nem mondhatom azt, hogy figyelj már, a Pirinéni és a mama is egy elviselhetetlen seg.fej, úgyhogy nem találkozhatsz velük."
nyugi ha így folytatod, akkor vagy a gyerek akarja majd távol tartani magát a rokonságtól, vagy ők vadítják el tőled, és veled nem áll majd szóba. unokatesóm is ilyen szituációban volt, a szülei elváltak, és az apja családja nem igazán szívlelte az anyját, persze az anyának nem mondták, csak a gyereknek. a gyerek meg ment haza panaszkodni, hogy már megint miket mondtak neki a saját anyjáról. először az anya is úgy volt, hogy jaj dehát a nagyszülei, nagynénje, nemtomkije, nem tilthatja el tőlük. aztán elege lett, hónapokig nem mehetett a nagyszülőkhöz a gyerek, és láss csodát, magukhoz kaptak, és azóta is tökéletes a kapcsolat.
Mondogattuk is, hogy ez a lány az utóbbi időben milyen antiszociális lett...
Én ebben a hitben meg is hagynám őket!
Ne haragudj, de ha ezt rendszeresen eltűröd, klinikai eset vagy. A gyereknek se jó, hogy ezt latja, hogy mast ugy lehet baszogatni, megbántani, megríkatni, idegbe tenni, hogy annak semmi következménye nincs.
Zárd ki az egesz bagázst, anyádat is, ha ő is ilyen. Szukseged van neked erre a bánásmódra?
39-es, tök igazad van, még egyébként abban is, hogy klinikai eset vagyok. Ugyanis aki ebben él gyerekkora óta, ha akarja, ha nem, "klinikai eset" lesz.
Nem ma kezdtem foglalkozni a témával, pontosan tudom, hogy még a szakemberek is azt javasolják, hogy az ilyen bántalmazó közegből ki kell lépni. Ugyanakkor léteznek olyan körülmények - ebből a gyerekem csak az egyik - amelyek ezt esetleg megnehezítik, vagy éppen lehetetlenné teszik. Ezért reménykedtem benne, hogy itt esetleg kapok valakitől ötleteket, használható megküzdési stratégiákat, ez egyébként részben meg is történt. A többit majd meglátjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!