Hogyan reagáltok azokra a rokonokra, akik sportot űznek a kritizálásból? (A nem hívom meg sajnos nem opció. )

Itt a gyakorin imádnak ködösíteni, általánosítani, rébuszokban beszélni a kérdezők.

Kérdező!

Milyen fokú rokonod, aki bunkón viselkedik?

Milyen módon bunkózik, miket kritizál?

Én másmilyen ember vagyok, mint te, úgyhogy az én reagálásom neked nem biztos, hogy adekvát.

Általában véve én gátlás nélkül felemelem a hangomat, aztán ettől valahogy mindenki rájön, hogy kéne viselkednie. Ja, és én se feszült nem vagyok előtte, se lelkiismeretfurdalásom nincs utána. De - mondom - ez én vagyok.

Ettől függetlenül jó lenne konkrétumokat olvasni, mert nem mindegy, hogy pl. apukád, anyukád, nagynénéd, testvéred, netán párod ugyanilyen fokú rokona, vagy testvéred párja, vagy kicsoda-micsoda rokonról van szó. És persze az is kéne tudni, hogy miket merészel kritizálni az illető egy másik ember lakásában.

Legközelebb, kettesben szépen kultúráltan szólnék a rokonnak, hogy addig szálljon le rólam amíg tud. S moderálja magát.

Ha ez nem hatásos, akkor a következő alkalommal szintén kettesben, megfognám a nyakát. Majd nyak fogás alatt, szintén elmondanám neki a fentieket. Ezt, mivel nincs tanú, mosolyogva letagadnám, ha valakinek panaszkodna.

Ha még ez sem elég, akkor a harmadik alkalommal, mindenki előtt szájon vágnám.

" gyávaság lenne az, ha a gyerekemet nem akarom elszakítani azoktól, akik a családot jelentik neki,"

Ezt te írtad kérdező.

Szerinted a gyerek mit érzékel?

Látja, hogy eljön a "család" akiket szeret, de látja, hogy az anyja nem boldog, szorong, majd hallja, hogy a szeretett család csúnyákat mond az anyjáról, bántják..

Szerinted ez egy család???

Nem a gyerek mögé ekll bújnod. Nem kötelező a találkozás.

A gyerek meg ha kicsike, akkor nem fog nekik hiányozni idővel. Ha értelmes, és nagyobb, akkor el lehet mondani neki, hogy Józsi bácsi nem jön, mert mindig bánrja anyut.

Nekem is van ilyen családtagom. Pár évig tűrtem. Utána közöltem vele, hogy a viselkedése miatt, hogy állandóan megaláz nem kívánatos vendég. Többé a lábát nem teheti be a lakásomban. Volt részéről hiszti, de nem érdekelt. Na ennek lassan 5 éve, és csak azt bánom, hogy nem korábban léptem meg ezt a döntést.

"Marika, ünnepelni jöttél vagy b_szogatni?"

Lehetőleg úgy, hogy mások is hallják. Az ilyeneknek addig nagy a szajuk, amíg hagyod magad, amíg látják, hogy félsz reagálni.

Mondjál mindenre igent.

-dagadt vagy - igen - nem vagy jó anya - igen - tűrhetetlen ez a hozzáállásod - igen - bolond vagy - igen - reggelente iszol a vécéből - IGEN

Legegyszerűbb módszer. Nálam bevált. Nincs kedvük ba.szogatni, ha nem állsz bele. Az csak addig vicces, amíg tiltakozol. Ha meg fogyatékosok, tök mindegy mit gondolnak. De ha mindenre igent mondasz, egész egyszerűen nincs táptalaja a folytatásnak.

Én ráb...sztam a telefont a nálam 20 évvel idősebb, utálatos, intrikus, szurkapiszka nagynénémre. Pontosan 15 évvel ezelőtt. Azóta teljesen jól vagyok. Anyám néha elmondja nekem, hogy mi van vele (neki a húga). Meghallgatom, de kb. leszarom. Ez ennyi.

Nekem a mottóm az, hogy rokonnal nem teszünk kivételt, ha egyébként szar ember.

Tapasztalatból mondom. Nem szabad hagyni, és tűrni, hogy megalázzanak, kritizáljanak állandóan.

Én mindig ráhagytam a nagynénémre. Úgy voltam vele, hogy mondja csak nyugodtan, majd bologatok, és egyszer csak megunja. Nálam ott borult a bili, amikor kiderült, hogy mellrákom van. Otthon természetesen anyukámnak, apukámnak elmondtam, hogy 24 évesen mellrákos lettem, már járok sorozatos vizsgálatokra, és az orvosok majd az eredmények alapján eldöntik elég a kemo, vagy emlőeltávolításra lesz szükség. A szüleim kikészültek, bár próbálták előttem mutatni, hogy erősek, felkészültek, nem tudták megjátszani, hogy minden ok.. Látszott rajtuk az aggodalom, a félsz, a fájdalom (érthető, hisz én is padlón voltam) Persze nagynéném is kiszúrta, hogy valami van, csak nem tudta mi. Nem akrtuk senkinek elmondani, főleg nem akartuk, hogy a nagyszüleim megtudják, mert mamám eléggé betegeskedett, és nem kellett volna neki egy sokk. De egy karácsonyi összejövetelnél(mamáméknál) addig addig ba***ogatta nagynéném a szüleimet, főleg, hogy engem folyamatosan kritizált, hogy borzalmasan nézek ki, fekete karikáktól a szemem alatt mint egy halott drogos úgy nézek ki stb.. Egyre jobban cifrázva alázott, végül apám kiakadt, és kiabált, hogy vagy befejezzi, vagy hajánál fogva fogja kivágni a házból. Apámmal is vitázott, majd anyám kibökte, hogy rákos vagyok. Erre tudod mi volt a reakciója??

Tudtam, hogy rákos vagy, mert minden rákos emberből árad a rák szaga. Büdös rákszagom van. Sosem éreztem, hogy büdös lennék, sőt nagyon is adok magamra. De itt én is kiakadtam. Nagy meglepetésemre nagypapa, és nagymama volt akik felálltak, és a saját lányukat szó szerint kizavarták a házból. Azok a rokonok akik ott voltak, mind megharagudtak a nagynénémre. Ma sem tartják vele a kapcsolatot. Nagyszüleim is csak úgy engedik, hogy látogassa őket, ha nem bánt senkit. Apuék nem engedik be a házukba. Apu közölte anyuval, hogy anyu az élete értelme, de ha meglátja a nővérét a kertünkben vagy a házunkban, páros lábbal fogja kirúgni. Szóval a legtöbb rokon elfordult tőle, és már 3 karácsonyi ünnep is volt nélküle ami nagyon jó volt.

Tapsztalatból mondom. Ha valaki annyira rossz ember, azt ki kell zárni teljesen.

A gyerekednek is megmutathatnád, hogy álljon ki magáért.

Nem kell mindent eltűrni.

En megmondanám az elején a hangadónak négyszemközt , hogy nem azert hívtam , hogy egész este csesztessen, úgyhogy ha ugy érzi, nem bírja visszafogni magát, máris mehet.

Ha viszont marad, moderálja magát.

Aztan az elso beszólásnál megmondanám neki, hogy sajnálom, hogy nem sikerült kielégítenem az elvárásait, nem is akarom feltartani, nyugodtan mehet, hatha máshol jobb neki.

Nagynénémmel én is az ilyen viselkedése miatt nem beszélek évek óta.