Teljesen megszakítani a kapcsolatot a teljes családdal: tapasztalat?

A testveremmel kb 30 eve nem beszelek, apam temetesen lattam utoljara. Anyammal 20-22 eve szakadt meg a kapcsolat.

Fajdalmas, de nyero dontes volt. Azota nyugodt az eletunk a parommal es az o csaladjaval. Az anyosom es az aposom, a ket sogorom es a csaladjaik tobbet ernek mindennel, szeretobb legkor vesz korul, mint a sajat csaladommal valaha.

Fel a fejjel!

Igen, megtörtént, véglegesen. Más nem tartozik senkire.

Én nem "úgy éreztem", és nem mismásoltam, hanem dönteni kelett, azonnal: vagy elmenekülök, és mentem tőlük az életemet, vagy nem élek sokáig.

Nálunk nem azt mondom, hogy tudatosan, de végülis így alakult. Hugommal a kapcsolatom csak formális, kb. 4 évben ha egyszer látjuk egymást. Soha nem voltunk jó testvérek, gyerekkorban is a gyűlölködés ment folyton (hála a szüleink nevelésének, akik éket vertek közénk, sikerrel). Miután férjhez mentem, és elkerültem otthonról (100 km-re), kb. egy évben egyszer ha megyek anyámhoz (apám már nem él).

Szóval ez nem a teljes kapcsolat megszakítás. De amúgy mostanában egyre többet gondolok arra, hogy ha most lennék 28 éves, és most mennék férjhez, szóval ha visszamehetnék időben, akkor teljesen megszakítottam volna velük. Mert lényegében semmit nem változtat az életemen, hogy ők vannak vagy nincsenek.

A történetem hosszú lenne.

"Anyámmal" 15 éve nem tartom a kapcsolatot, amióta lehúzott egy "kis" pénzzel, majd belekötött a feleségembe és megpróbált minket összeugrasztani.

"Apámat" kb 20 éve nem láttam, ő világ életében alkoholista volt, végig vert gyerekkoromban. A testvéremet hívom fel néha, néha ő is engem, évente 1x találkozunk, mert messze lakunk egymástól.

A "szüleim" sem a telefonszámomat, sem a címemet nem tudják, nem érdekel mi van velük. Csak hallomásból tudom, hogy "anyámat" kilakoltatták a lakásából, mert nem bírta fizetni a hiteleket (munkahely híján nehéz is, de sosem szeretett dolgozni). Ha a nagyszüleim nem lettek volna, éhenhaltunk volna a testvéremmel.

Ők sajnos már nem élnek.

Egyébként meg lett új családom, anyósom anyám helyett anyám és őt hívom anyunak. :D

Úgy látszik teljesen meghibbant a világ. Nemhogy az ismerősök nem szeretik vagy tisztelik egymást, de a család sem. Hol vannak az emberi értékek?

Sokszor látom fb - n a kiirásokat, hogy szeresd anyádat, apádat, mert felnevelem, stb... Hát en csak annyira tisztelem őket, hogy felnevelt, de amint dolgozni tudtam, onnantól csak kolonc voltam nekik. Ahol tudtak keresztbe tettek, megloptak, sokszor nagyon ostobán viselkedtek. Évek óta nem beszélek velük, de jobb is. Nem hiányoznak, számomra meghaltak.

Részlegesen.

Van fideszes, olyan "keresztény“, aki brutálisan mérgező ember, a saját apám, aki csak magának él. Természetesen az életben többé nem fogok velük beszélni.

Bíztatni tudlak csak.