Elegem an az anyósomból. Hogyan tudnám bűntudat nélkül megszakitani vele a kapcsolatot?

Miért lenne bűntudatod, ha te látogatod egyedül és mégis rajtad tölti ki a haragját? Bűntudat nélkül fejezd be, ha a gyerekeinek nincs bűntudata, akkor neked miért van?

Majd ha teljesen magára marad, akkor talán változtat a hozzáállásán, bár kevés remény van erre ha 25 éve ilyen, de próbáld ki.

Meg kell várni míg kidöglik,magam is hasonló cipőben járok

Pészmékere van,remélem nemsokára meghibásodik.

A sírját is le fogom hugyozni

"Hogyan tudnám bűntudat nélkül megszakitani vele a kapcsolatot?

... Reménykedek még, hogy észhez tér és rendbehozhatjuk a kapcsolatunkat?"

Neked kéne tudnod, hogy most akkor reménykedsz-e még, vagy meg akarod-e szakítani vele a kapcsolatot, nem tőlünk kérdezni, hogy reménykedsz-e még... Honnan tudhatnánk, hogy reménykedsz-e még?

"Meg kell várni míg kidöglik,magam is hasonló cipőben járok"

Vagyis valaki várja, hogy kidögöljél?...

Undorító, hogy így beszélsz róla.

Ahogy elnézem, sehogyan sem. Miért van bűntudatod? Kire hasonlít a kedves anyós? Miért ragaszkodsz egy agresszorhoz? Ki kelti a bűntudatot benned?

Ne reménykedj, mert az ilyen ember nem változik meg. Tönkrette a fiai életét, és a tiedet is tapossa, amíg hagyod. Nem kell sajnálni, mert ahogy szokták mondani: amit főzött, egye meg. Azért marad egyedül, mert elmar mindenki maga mellől, és nem azért, mert a sorsa úgy hozta, hogy egyedül magadt. Az nagyon nem mindegy.

A kapcsolatod nem hozhatod rendbe, mert az mindig két emberen múlik. Ha téged az anyós csak lelki homokzsáknak tekint, rajtad tölti ki a haragját, a frusztrációját, a fájdalmát, minden baját, és te ezt tűröd és kapcsolatnak nevezed - miközben nekünk panaszkodsz arról, hogy mi legyen veled és a kapcsolattal, meg szegény mamával ... -, akkor azt mondom: döntsd el, hogy meddig akarsz mártírt játszani.

Ha a férjed se beszél vele akkor te minek?

Hagyd békén, ne csináld magadnak feleslegesen a problémát.