Nektek mi a véleményetek a rokonok támogatásáról?

Szerintem ez két dologtól függ:

1) Van-e pénzem/lehetőségem támogatni a rokont?

2) Megérdemli-e?

Nyilván a saját magam vagy közvetlen családom megélhetésem terhére nem tudok senkit támogatni ( nyilván kivételes esetben persze, ha nagyon-nagyon kell, le tudok mondani pár dologról).

Olyat sem támogatnék alapvetően, aki ártott nekem vagy a szeretteimnek. (Persze nagyon kivételes esetben, ha amúgy van miből, akkor lehet, hogy adnék, pl ha az illető gyereke beteg).

Pl. egyik nagynénémék nagyon sokat segítettek nekünk (amikor nehezen ment a szüleimnek, kisegítették őket pénzzel is, meg "csak úgy" beugrottak, és hoztak mondjuk gyümölcsöt), és amúgy is nagyon rendesek voltak, nem áskálódtak stb. Ők most nyugdíjasok, és elég nehezen élnek meg. Persze támogatjuk őket (szüleim is, tesóm is és én is). Nyilván a gyerekem szájától nem vonnám meg emiatt az ételt, de értük hoznék azért áldozatot. Szerencsére nem okoz gondot a dolog (ők amúgy nem is kérnek semmit, de örülnek mindennek).

Másik nagynéném meg pont az ellentéte ennek: ott tett keresztbe, ahol csak tudott. Ha épp nem tudott, akkor is beszólt mindenért stb. Na, ő pl nem érdekel, nem is tudom, mi van vele. Neki pl nem hiszem, hogy segítenék (nem is kért semmit szerencsére).

Nem támogatnám őket.

- sokszor álltam mellettük, amikor nekem kellett volna segítség, telibeszartak

- kaptak pénzt is, mikor megszorultak, azt meg elverték 15. cipőre (semmi szüksége nem volt rá az illetőnek), és 20. sálra.

A kedves "nincs pénzem" nagynéni próbált azóta kérni tőlem, de megmondtam neki, hogy nem adok. Oldja meg, de amit akkor adtam, azt a rezsibe szántam, nem arra, hogy abból vásárolgasson minden szart.

Felejtsen el innentől kezdve.