Én vagyok a rossz, amiért nem akarok keresztapa lenni?

Az anyukám nagyon akarja, hogy keresztapa legyek, de én semmiképpen nem akarok az lenni. Szerencsére nem olyan család vagyunk, aki szerint a keresztapás egyenlő a gyerek pénzelésével, de én akkor sem akarok az lenni. Egyszerűen nem, és kész. Ezt próbálom kedves édesanyám tudtára adni, akinek a válasza általában az illem felhozása, vagy hogy ő mindent megtesz értem, ő pedig csak ennyit kér. Viszont ezt nem egyszerűen kedves hangnemmel csinálja, konkrétan fenyegetőzik, ha pedig úgy van, elkezd üvöltözni, mondván, hogy ebben a házban mindenki dilis, és hogy már elege van belőlünk. Való igaz, hogy mindent megtesz értem, és egy kicsit el is vagyok kényeztetve, de ha egyszer pont olyat akar tőlem, amit én nem szeretnék, akkor én lennék a rossz, vagy ő neki van igaza? Rengeteg helyen hallottam, hogy elutasították a keresztapaságot, de ő szerinte ez nem méltó egy ember illeméhez. A gyerekeket amúgy sem csípem annyira, falra tudnék mászni tőlük, de mégis a nevemet kell adnom hozzá. Gondolkodtam, hogy elszaladok valahová, esetleg ki a mezőre, amíg ez az ostoba keresztelő tart, de viszont ez nagyon éretlen viselkedés lenne, és anyám akár még meg is verne érte (17/f vagyok de ha az anyámra rátör a dili, képes ráncigatni, erőből a fejemre csapni, az ágyra szorítani stb.)