A nagyszülők egyszerre csak egy unokára vigyáznak, hülyeség hogy csalódott vagyok?

5-ös és 6-os tök jól írtak, én adtam nekik zöld kezet, de mégis vitakozni fogok velük.

Hiába igaz, hogy szívesség az unokákra vigyázás, és hiába érthető is valahol, hogy más programot tudnak csapni a naggyal és a kicsivel... a tény tény marad, hogy valami baj van a szeretettel, és ezt jól érzi a kérdező. Mert (hacsak nem kell valami speci okból MINDEN percben a kicsire figyelni) simán lehetne találni helyet neki a családban, őt is bevonni vagy lekötni - teljesen termsézetesen. A szeretet nem fogy el, ha többen osztoznak rajta és nem is jut egy emberre kevesebb, ha jól csinálják. Naygon hamar nem lesz már olyan kicsi a kicsi... és ha kicsiként nincs türelmük hozzá, az meglátszódhat később is. Az egykézés, "csak egyre jut" nem egészséges megközelítés, pláne ha ténylegesen már több gyerek van a családban.

Szerintem megéri erről még tovább beszélgetni a nagymamával... követelni persze nem lehet, és nem is érdemes, de szerintem Kérdező nem is így áll a dolgokhoz. Nem biztos, hogy változnak a dolgok... de ettől még mindenképp érdemes beszélni róla.

Most magadnak szülted a gyereket vagy a nagyszülőknek? Nyilván imádják az unokákat, de nem kötelesek rá vigyázni ha nem akarnak. Elhiszem, hogy kell nektek az együttlét, de akkor fizessetek meg egy bébiszittert aki ilyenkor vigyáz a másik gyerekre!

Az meg a másik fele, hogy ebben a korban (hiában vannak jó állapotban) marhára megterhelő 2 kisgyerek (igen, a 10 éves is "kicsi"). Őket is meg lehet érteni, nem kell rájukerőltetni a másik gyereket is.

MÁR nincs hozzá türelmük. Ahogy mondtad, ez az élet rendje.

Amikor pedig a nagylányod 10+ éve baba volt, a nagyszülők is 10+ évvel fiatalabbak voltak.

Biztos szeretik a kisebb gyerekedet is, de nem merik teljes felelősséggel átvenni tőled.

"Hanem mert a naggyal együtt töltött idejük szent és sérthetetlen. Engem ez az elv szomorít el igazán."

Tényleg? Valami gondod van a nagyobbik gyerekeddel? Mert nem igazán értem, mi okod lenne ezért szomorúnak lenni.

A nagyszülő nem ingyen bébicsősz. Annyit vállal be, amennyit bír, vagy amennyi neki jólesik. És úgy, ahogyan jónak látja. Örülj, hogy ennyit is vállal.

Ja, hogy "ti úgy gondoltátok"... Már meg se haragudj, az nem elég, hogy ti hogy gondoljátok. Azért kell hozzá az is, hogy a másik fél is hogy gondolja.

A másik nagyszülők vállalnák a kicsit a nagyobb unoka mellett is? Ha igen, akkor lépj át ezen, nyilván meg tudod oldani, hoyg kéthetente egy délutánt bébiszitter vigyázzon a kicsire, és lásd meg benne a jót: így mindkét gyerekeddel 100%-ig minőségi időt tölt az, aki vigyáz rá. Álomtestvérek pedig lehetnek még hárman együtt a hét minden más napján.

Azért az nyilvánvaló, hogy a 10 éves naggyal már egészen másképp lehet együtt lenni, mint egy babával, én magam anyaként is egészen másképp élvezem az együttlétet a gyerekeimmel külön-külön, mint amikor folyamatosan kompromisszumot kell kötni, hogy közös legyen a játék vagy a program a naggyal és a kicsivel.

Még mindig jobb, hogy őszintén elmondták, hogy nekik így jobb, mintha gondolkodás nélkül vállalnának mindent, de aztán valamelyik gyerek le lenne téve a Tv elé vagy a járókába.

És még ha igaz is, hogy a pici felé még nem alakult ki olyan erős kötődés, mint a naggyal, az sokkal inkább az idpnek tudható be, nem a szeretet hiányának valószínűleg. Lépj tovább ezen, és legyél nagyon hálás azért a segítségért, amit szívesen tudnak adni.