A ti nagymamátok is szeret a halálával fenyegetőzni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja?

Tesómnak volt egy “barátja”, aki minden héten azzal jött, hogy ha ez vagy az nem úgy történik, ahogy akarja, akkor öngyilkos lesz. Volt pár próbálkozása, de ugyanúgy folytatta a zsarolást. Végül tesóm

ignorálta, de még évekig ment az öngyilkos lemez. Tegnap mesélte, hogy öngyilkos lett az illető. Komolyan mondom, hogy megkönnyebbültem. A helyedben mondanám a nagyinak, hogy hiszem ha látom.

Barátom nagymamája, aki egy nagyon aranyos nő, na sopánkodik ezen folyamatosan, 80 éves, de még mindig kint kapál a kertben. De ő nem fenyegetőzik, hanem azon sopánkodik miért kell rá költeni, költsük azt a pénzt A TEMETÉSÉRE MEG A KOPORSÓJÁRA, már így is itt az ideje.

De ezt így random időközönként előhozza, ha nála vagyunk, megy a beszélgetés és így hirtelen betolja. Meg hogy ne a kórházba vigyék kivizsgálásra, hanem a temetőbe vagy hagyjuk meghalni. Aztán megkínál sütivel.

Saját nagymamám ilyen. 90 éves de vagy 20 éve azt hallgatjuk, hogy "Bárcsak meghalnék már". Eleinte még tűrhető volt, de utána már más szava, gondolata sem volt, csak hogy neki mennyire szar. Otthonba nem akar menni, de azt elvárja hogy ápolva legyen, teljesen ráment a családtagok idege. Rossz érzés ezt mondani, de bármennyire is szerettem, de már azt mondom, hogy lenne vége...

Amitől igazán aggódok, hogy nagymamám anyámat is magával rántotta. Depressziós, csak fekszik meg cigizik egész nap és csak úgy "van". Ünnepekkor is csak ültem mellette az ágyon mintha egy haldokló emberrel lennék. Előre rettegek, hogy ugyanolyan lesz ő is, mint nagymamám.

Illetve középiskolában voltam megáldva egy ilyen "haverral". Mellette ültem évekig és hallgattam a rendszeres "bárcsak megdöglenék" szöveget. A végén már mondtam, hogy "Tedd már meg".

Én 30 évesen igyekszem minél távolabb tartani magam a mérgező emberektől. Akár a saját családomtól is. Bár sajnos így is sok másik betalál.