A nagyszüleiteknek milyen furcsa szokásaik vannak?

Ez nem is olyan furcsa! :) Dolgoztam folyami hajón, német és francia vendégek voltak, a németek (nyugdíjasok főként) nemegyszer hozták a plüssállatkáikat, betakarva hagyták az ágyban nappalra, én ugye láttam, hiszen mentem be takarítani, olyan is volt, akik a kabin ablakába kitették a két kis plüsst, mintha épp a vizet néznék.

Nekem is van 3 aranyos plüssöm, igaz, én nem játszom velük, csak néha magamhoz veszem őket alvás előtt, tehát velük alszom. Egyszerre csak eggyel. De aztán van, hogy hetekre, hónapokra elfeledkezem róluk. Pedig már majdnem 40 vagyok.

Négyen voltak. Amik első meghalt, amikor még azt hittem, csak az ő egyedi tulajdonsága ez. De aztán szép lassan mindegyik felvette ezt a furcsa szokást.

Amikor mi, a kisunokák a nagyszüleiméknél "nyaraltunk", nagyapa mindig levágta a szelet kenyeréről a "kenyérhajat", és azzal adta oda, hogy egyétek, mert nagyon egészséges. A foga állapotával ezt nemigen hozhattuk összhangba, mert ilyen szerves kapcsolatról akkoriban sejtésünk se volt. Másik furcsasága az volt, hogy annak ellenére, hogy maga vágta a dohányt és sodorta a cigijeit, néha a kredenc tetején találtunk egy felbontott pakli mentolos cigit (Filtol?). Amikor tizenévesek lettünk, a mentolosból előszeretettel csenegettünk, amit a kertvégi nagy diófa ágain ücsörögve el is szívtunk.

Ha kaptak egy új tányér/pohár/evoeszköz (akármi!) készletet, akkor azt becsomagolva félretették, és továbbra is használták a régi megszokottat. :)