Hozzátok hogy áll a nagymamátok? Milyen a kapcsolatotok vele?
Évek óta rosszban vagyok vele. Szoktam vele találkozni néha-néha. Régen legalább hetente egyszer nálunk ebédelt, de ez egyre csökken. Leginkább azért, mert nem szeretem a társaságát. Mikor kicsi voltam sokat vigyázott rám, sokat voltam vele. Míg a nagypapám élt főzött is ránk, mint a legtöbb nagyi. De miután nagypapám meghalt, felhagyott a főzéssel. Anya megkérte még régen, hogy főzzön rám hétvégente, legyek vele akkor, de nem vállalta. Már kb. 8 éve nem főz, évtizedek óta nem vesz semmit magának ételen kívül és nagyon ritkán cipőt, ha tönkremegy az eddigi, fürdés is heti rendszerességű. Így egyre kevésbé volt kedvem vele lenni. Ha régen vigyázott rám, akkor is tévézett és úgy figyelt engem. Ezáltal egy ellenszenv is kialakult bennem ellene. Már jó pászor megkérdezte, hogy miért utálom ennyire. Ezt akkor szokta mondani, ha nem akarok puszilkodni vele. Alapból nem vagyok egy puszilkodós típus.
De az egyik legnagyobb baj, hogy semmiről se tudok vele beszélgetni. Rengeteg mindent elfelejt, mindig ugyanazokat mondja, kérdezi, sok hülyeséget mond. Anya is egy csomószor leszidja, hogy hogy mondhat ekkora hülyeséget. Pl ismerőse: "A férjem rákos lett és az előző hónapban halt meg a fiűnk is.", nagyim: "Jajj, nekem is el kell mennem a szemészhez."
Folyamatosan orvosokhoz jár, de egészségesebb, mint bárki más.
Múltkor volt a háziorvosánál. Nem tudjuk, mit adhatott elő, de a doktornő úgy döntött, hogy nyugtatót ír fel titokban neki (nagyim nem tudta mi az, anya nézett után és azt mondta neki, hogy csak valami vitamin).
Emellett hazudozásban is kell élnünk, mert egyszerűbb, ha nem az igazat mondjuk. Mert, ha mondjuk elmondjuk, hogy a elmegyünk túrázni/vásárolni/moziba..., akkor jön az és "rám nem gondoltatok?".
De a legnagyobb baj, hogy azt hiszi, hogy 10 éves vagyok. Már elmúltam 19, voltam már egyedül Londonban, egy évig laktam koliban, alapból korán érő típus voltam, hamar egyedül lettem hagyva. De a mai napig, ha anya elmegy mondjuk délután moziba és ezt elmondja a nagyinak, akkor jön a "(nevem)-val mi lesz? Egyedül lesz? :O "
Másnak is van ilyen kapcsolata? Olyan rossz, hogy ilyen kapcsolatom van vele, én is szeretnék egy jó unoka-nagyi viszonyt, mint a legtöbb embernek van. Azt látom, hogy mindenki imádja a nagyikáját, ő a kedvenc embere a világon, a mi kapcsolatunk pedig nagyon messze van ettől.
Ezt azért annyira rossz kapcsolatnak nem mondanám. Inkább semleges.
Nagymamámmal jó a viszonyom. Nem az a tipikus nagyi. Amint elég nagy lettem hozzá, hozott vitt mindenfelé. Volt, hogy hetente többször strandolni, kirándulni voltunk. Tizenpáréves koromig örömmel mentem vele, utána beütött a kamaszkor és a strand hidegen hagy, máshová szoktunk menni.
Főzés szempontjából ő sem a tipikus nagyi, nagyon ritkán főz és akkor sem igazán finom. De az étkezéssel sosem volt probléma, ha velevoltunk elmentünk étkezdébe, többnyire olyan helyre ahol napimenü van és 2-3 verzió közül választhatsz. Ha más városba keveredtünk akkor ott ettünk valamilyen reálisan árazott étteremben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!