Ti hogy dolgoztátok fel, hogy meghalt a nagymamátok?

Amikor az apai nagymamám halt meg, 16 éves voltam, egy eleve elég nehéz időszak közepén. Nem álltunk különösebben közel egymáshoz, mégis nagyon megviselt, hónapokig féltem egyedül, nem tudtam aludni stb.

Az anyai nagymamámat 28 évesen veszítettem el. Őt nagyon szerettem, gyakorlatilag ő nevelt fel, de - talán azért mert már felnőtt voltam -, azt hiszem, egészségesen tudtam kezelni. Megsirattam, hónapokig nagyon fájt, de kb. egy év alatt sikerült elengednem. Két éve halt meg, még mindig hiányzik, nincs nap, hogy ne gondolnék rá, de már nem a szomorúság a legerősebb érzés, hanem az öröm, hogy volt ő nekem.

3 hét nagyon kevés idő, egy szeretett személy elgyászolása hónapokban mérhető. Részvétem.

sehogy se dolgoztam fel csak kenytelen vagyok belenyugodni mert nem tudok tenni semmit ellene. 1990 ben halt meg. amig elek hianyozni fog. ma is erzem a kicsi puha rancos kezet, a szilvasgomboc illatat amit fozott, hallom a hangjat ahogy meset olvasott nekem amikor kanyaros voltam.

es elmultam 60 eves. jobb mar nem lesz soha.