Miért nézik le azokat, akik idősek otthonába "rakják" a szülőt/nagyszülőt?
Nagymamám most 90éves,lassan 10 éve él idősek otthonában. Szeret ott lakni, az első év nehéz volt lelkileg,
de már kifejezetten jól érzi ott magát. Sajnos mielőtt bekerült,2 komoly agyvérzésen volt túl,többször összetörte magát,szörnyű volt.Szóbakerült anno,hogy édesanyámmal magunkhozvesszük,de végül anyukám nem úgy döntött.Édesanyám 66 éves,még dolgozik
,én 27vagyok és szintén 8-10órákat dolgozok naponta. Ápolót nem láttuk értelmét alkalmazni,mivel nem lehet ott egész nap, az meg nem elég hogy 1-2órára átnéz valaki,valamint egyikünk sem szerette volna
hogy idegen járjon fel a lakásba. Mamának egész napos "felügyeletre" van szüksége. Az otthon sok pénzbe kerül(230/hó)viszont
24órás "felügyelet", orvos is van, a hely maga szép,tiszta,olyan szinte mint egy szálloda.(Persze láttunk undorító otthonokat is,oda soha nem vittük volna) Vannk barátai ,programokat szerzevnek nekik ott bennt,stb. Ki persze nem mehet de nem is tudna,mert alig tud menni szegény,és hamar elszédül.
Ha egyedül lenne nálunk amíg mi dolgozunk,bármi történik,nem fogunk tudni róla csak amikor hazaérünk.
NYUGODTABBAK vagyunk,amióta otthonban van. Hétvégente sokszor elhozzuk magunkhoz,és sokat látogatjuk.A legfontosabb,hogy mentálisan rendben van,mivel ott sokat beszélget másokkal,nem tompul el,mintha otthon lenne egyedül.Persze drága gyógyszereket is szed,
mielőtt szedni kezdte,nem tudta milyen nap van,éjjel felkelt reggelizni,stb.)
Lényeg:Akárki megtudja,hogy otthonban van ,lekezelő lesz,és milyen undorító,hogy otthonba "raktuk" az
öregasszonyt,és szégyeljük magunkat . Miért nem értik meg,hogy néha jobb megoldás nincsen? Maximum ha "beáldozzuk" a saját életünket?Mert persze,lehetne hogy 67éves anyukám már ne dolgozzon,és otthon maradjon vele,de akkor annyival kevesebb
pénze lenne,valamint szabadidejében sem mehetne sehová,és azért ahhoz még fiatal,hogy "feladja" a saját életét.Szerencsére mamám elég intelligens,és ő is így vélekedik.
#40: akkor sem dolgoztathatod nonstop... Ha csak 8 órát számolsz, az akkor is 180 ezer (minimálbér) + járulékok.
Máris 250 környékén vagy, és akkor csak napi 8 órát fedtél le, és még nincs benne a kaja és a rezsi.
Az idős szülőről való szeretetteli gondoskodás nem azt jelenti, hogy tönkre kell tenni a saját és a fiatalabb generáció életét
Nem bizony. A szeretetteli gondoskodás pont az, ha minden érintett érdekét figyelembe véve születik a legjobb döntés. És el kell fogadnunk, hogy van, amikor ez az intézeti ellátás.
Köszönöm szépen a normális válaszokat,jó tudni,hogy sokan úgy gondolják,mint mi.
#40es,sokkal többe kerülne, ha odaköltöztetnél valakit,mert bizony oda kellene költöztetni. éjszaka is ott kell lennie, mivel pl bármi történhet,ha monduk kimegy pisilni, már ha ki tud menni segítség nélkül,és ez csak egy példa.
Az árát gy tudjuk fizetni,hogy kb 50%ot a Mama nyugdíja tesz ki, a többit anyukámmal "kipótoljuk". Így annyira nem húzós.
Annyian emlegetik az állandó nővért. Ahhoz, hogy 24 órában ott legyen a szakember, min. 2 főre van szükség váltásban, ha pedig háztartási munkákat is rá akarnak bízni, emelkedik az ár. Én is elkezdtem nézegetni tavaly és döbbentem a díjakon.
39-es voltam
#45: de, a garantált bérminimum Magyarországon ennyi. Mármint a képzetteké. És ha már fizetek valakinek, az olyan legyen, aki ért hozzá!
Annak idején én is nézegettem az árakat...
Két ápoló (egy műszakot magamra vállalva), éjszakás pótlékkal havi szinten alsó hangon 3 éve fél millióból jött volna ki. És ezek a legolcsóbbak. És ehhez jön még hozzá a kaja és a rezsi.
#48: én az ilyenektől csak kértem nevet, telefonszámot, ajánljon valakit, aki ennyiért elvállalja demens beteg gondozását. Azt senki nem tudott adni!
Eltartási szerződésbe nem mertem belemenni, ugyanis onnantól semmi beleszólásom nincs a gondozásba.
Jó döntés nincs... De a legjobb a szakértő gondozás, és az egy normális otthonban... Ez a 230 ezer szerintem teljesen reális ár. Három éve egy állami demensotthonban (majdnem elfekvő kategória) lett volna a havidíj 90 körül.
Ne haragudjatok, de nem olvastam végig, (csak az első 3 oldalt) mert a mai napig felizgat a téma.
Én 32 éves koromtól 58 éves koromig ápoltam a szüleimet, egy karriert hagyva ott.
Anyámat közel 3 évig vastagbélrákkal, majd apámat 82 éves koráig.
Egy szó mint száz, nekem nem volt más lehetőségem, mert apámnak 2x-i agyvérzést követő agylágyulása lett és ahova a mi anyagi helyzetünkből el tudtuk volna helyezni, oda a kutyámat nem tettem volna be.
Így az maradt, hogy én bedaráltam az életem.
Ebből levontam azt a tanulságot, hogyha abba a helyzetbe kerülök és én ezt már nem tudom magam intézni, akkor engem igenis tegyenek otthonba, mielőtt teljesen megutálnának és teher lennék.
Ezt írásba is adtam, azzal a kiegészítéssel, hogy ne törődjenek vele, ha esetleg megbomlott aggyal tiltakozni fogok, hanem az legyen a mérvadó, ahogy most még egészséges fejjel a döntésemet meghoztam és eszerint járjanak el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!