Miért nézik le azokat, akik idősek otthonába "rakják" a szülőt/nagyszülőt?

Én is magam fogok otthonba vonulni.

A gyerekeim ne áldozzák fel évekre az életüket. És igen, tudjanak programokra is elmenni.

A család a legfontosabb. Éppen ezért nem tenném ki ennek a gyerekeimet.

6#

Te mégis hogy jössz ahhoz, hogy másokat (és mások életét) megítéld?

"a család a legfontosabb"

Egy ápolásra szoruló, idős és beteg embert NEM LEHET otthon ellátni. Tudom, sokan csinálják, de az esetek 95%-ában ez nem megfelelő ápolás, a maradèk 5% pedig azért jó, mert ott a gyerek maga is szakember.

Hogy tudod úgy forgatni, vetkőztetni, fektetni, hogy az ne tegyen kárt benne?

Ha hirtelen rosszul lesz, mit csinálsz vele?

Ha esetleg annyira problémás, akkor hogyan érteted meg vele, hogy márpedig most fürdenie kell, most ennie kell stb?

És igen, egy huszon-harmincakárhány évesnek is joga van programokra járni. Az mondjuk más kérdés, hogy ápolásra szoruló ember mellett dolgozni se lehet, tehát akkor miből is fog megélni? Sőt miből is fogja ellátni/ápolni a rokont?

Kedves Kérdező! Leírnék neked két esetet, amelyekkel találkoztam, talán lesz, amelyik tanulsággal szolgál:

1.Gyerekkori barátnőm öregek otthonában helyezte el depressziós, cukorbeteg nagymamáját (80), akit friss házasként, terhesen már nem tudott ellátni. Felelősségteljesen egy jó otthont keresett, ahol a nagymama még 12 évig élt, minden kényelemmel, még úszni is volt lehetősége. És minden második hétvégén elhozták magukhoz, karácsonykor és nyáron pedig több hétre. Az, hogy a nagymama szép kort ért meg, szerintem annak is köszönhető, hogy a barátnőm felelősségteljesen gondoskodott róla, de közben a saját családja sem ment tönkre.

2.Egy kolléganőm pár évvel ezelőtt mindenki megdöbbenésére kilépett a munkahelyről, azzal, hogy idős, beteg, 24 órás felügyeletre szoruló édesanyját kell ápolnia. A kolléganőm jó ötvenes volt, az élettársa 57-58 év körüli, a mama nem tudom, az biztos, hogy 80+. A lényeg, hogy egy-két évig húzták, ezután a kolléganőm élettársa hamarosan elhagyta őket. A kolléganőm és az anyukája a mama nyugdíjából és az ápolási segélyből éltek. A rezsit sem tudták fizetni (gyógyszerköltségek, élelmiszer), hamarosan kikapcsolták a villanyt és a gázt. Az idős mama ezt követően hamarosan meghűlt és tüdőgyulladásban meghalt.Az egyetemi diplomás kolléganőmet, akinek már csak 5-6 éve lett volna a nyugdíjig, már nem vették vissza a munkahelyére (hozzánk), kb. ez volt az utolsó információ, ami eljutott hozzám, nem tudni, hogy most mi van vele, de az biztos, hogy tönkrement az élete, és végül is az anyukája is amiatt halt meg, hogy nem egy jobb fajta otthonba került, hanem megfázott a fűtetlen lakásban. Hosszabb és tartalmasabb élete lehetett volna egy otthonban, a kolléganőmnek sem ment volna rá a munkája és a párkapcsolata, szerintem az anyukája sem ilyen sorsot szeretett volna neki.