Miért nézik le azokat, akik idősek otthonába "rakják" a szülőt/nagyszülőt?

6, programokra??? Nem tud járni dolgozni, vagy addig se mehet el otthonról, amíg megnézi a gyerekre ballagását...

Én ápoltam az apósom kicsi baba mellett, de akkor az belefért az életembe. Most már nem biztos, hogy jelen helyzetben beleférne, hogy hónapokig otthon legyek.

Ráadásul szakképzett ápolóként tudom, hogy sokszor a legnagyobb segítség a beteg vagy idős embernek, ha szakemberek látják el.

tróger dolog elvárni az ápolást, főleg ha egy demens vén majom vagyok

nem azért vállaltam a gyerekeimet, hogy utána mindenüket feláldozva velem kínlódjanak, amikor náluk is van elég feladat

ellenben örülnék ha elintéznék az otthont, ahol foglalkoznak velem, adnak kaját, mossák a ruháimat, figyelnek a gyógyszereimre

ma 19:25!

Apám teljesen megtébolyult (demens, skizofrén, paranoid stb), az ágya alatt/mellett aludtam a földön, hogy ne jusson ki a konyhába a késekhez vagy az ablakokhoz, üveges ajtóhoz stb.

Jó alvó vagyok, de akkor olyan fáradtam ébredtem, mintha nem is aludtam volna egy órát sem. Meg ugye nappal sem lehetett aludni, mert akkor is vigyázni kellett rá.

Nemhogy programra nem tudtam elmenni, de még nyugodtan szarni sem!

Szívből kívánom neked ezt az érzést!

#6: mi akkor adtuk anyut otthonba, amikor a doki azt mondta, hogy 24 órás felügyeletét igényel, addig ápoltam...

Oda akartam költözni, és akkor derült ki, az nem elég.

Ugyanis ez nála a következőről szólt.

- Boltba, patikába csak akkor mehettem, ha volt ott valaki, aki addig figyelt rá.

- Fürdés, wc dettó. WC nyitott ajtónál, hogy rálássak, tusolás, amikor elaludt, villámgyorsan.

- Fel kellett volna mondanom a munkahelyemen. Ápolási segélyből megélni nem lehet.

- Akkor aludtam, amikor valaki leváltott, mivel amíg anyu aludt, én virrasztottam, ne csináljon hülyeséget, ha felébred.

- Nagykéssel kergetett, hogy takarodjak a házából, mert nem ismert meg, azt hitte betörő vagyok. Aztán kirohant az utcára meztelenül, azt kiabálva, hogy meg akarom ölni. Szerencsére a szomszédok tudták, mi a szitu.

Másfél hétig bírtam, szabi mellett, amíg az otthont elintéztük. Hosszú távon nem ment volna.

De érdekelne, te hogyan oldanál meg egy ilyen helyzetet. Miből élnél? Hogyan oldanád meg, hogy öt percre sem hagyhatod egyedül?

Én nem nézem le, az életem felét a haldokló/demens rokonaim között töltöttem. Az utolsó hetekben nálunk is intézeti vége lett, mert brutális kimerítő és elfogy az erő meg lehetőségek is.

De azt mélyen megvetem, aki egyszer bedugja a papát vagy a nagyit, utána jobb esetben karácsonykor jut eszébe, hogy jé, ott is van egy rokona. Nem egy ilyen van (megkockáztatom a többség sajnos ilyen), a mai napig járok idősek otthonába önkénteskedni, vittünk karácsonyi ajándékokat, és nem egy öreg várja nagyon a családját, akik persze nem fognak jönni... ahogy nem jöttek korábban sem. Ez rém undorító.

Azokat is szánom, akik huszon-harmincas éveikben járva szépen elmagyarázzák nagy mellénnyel itt, hogy ők hogy fognak önkéntesen otthonba menni... Nagypapámra emlékeztet, aki éveken keresztül várta, hogy elhúzzanak otthonról a gyerekei és végre "nyugalomban" maradhasson. Most áttétes rákosként hálát az égnek, hogy az egyik gyerekével és az unokáival élhet és nem hatodmagával kell fetrengenie az ápolónő kegyelmére bízva magát.