Ti jobban szerettétek azt a nagyszülöt, akí tehetösebb volt?

Nem,sőt.

Anyai nagyszüleimmel tartom a kapcsolatot,őket látogatom mai napig amikor tudom.

Pedig tőlük alkalmakra is ritkán kaptam bármi kézzel foghatót.

De ők foglalkoztam velem,megtanítottak sokmindenre,mai napig nagyim krumplistésztája a kedvencem,nagypapám ad nekem kertbe saját magokat,őket hívhatom fel bármi van.

Másik oldalról hiába támogatták pénzzel a szüleimet és kaptam mindenféle játékot,javarészt kirakat volt.

Egy nagyszülőm volt és imádtam a víz és alap nélküli kis vályogházában nyaralni, no meg persze őt is, mert semmit nem tett, ami miatt ne szerettem volna.

Aztán elköltözött a tehetősebb lányához s onnantól ott látogattuk s a nagy, szép ház alagsori konyhájában főztünk s ettem boldogan nagy kedvencemet, a száraz kiflit... Gyerekként elképesztően nem érdekelt a pénz és a luxus, a nagy házban is a regényekre csaptam rá. Drága ajándékokkal pedig senki nem halmozott el, csak olyan normálisakkal, de ott is azt néztem, mennyire szórakoztat és míg a flancos játékok első nap elromlottak, a legóim még mindig megvannak.

Nem tudhatom, mi lesz a fiaddal, a mai világban rengeteg túl anyagias ember van, de ha rendesen nevelődik, remélhetőleg ő nem lesz az. Biztos poénosak a drága cuccok, de a legfontosabb dolgok többségét nem lehet pénzért megvenni, ezt egy normális ember tudja.

Igen... Én se felejtem el soha azokat az időket, amikor a nagyszüleimmel társasoztam, borsót ettünk a kertben, hóembert építettünk és a mai napig hálás vagyok, hogy megtanítottak biciklizni. Viszont nagyon kevés ajándéktárgyra tudok visszaemlékezni, amiket tőlük kaptam. Pedig tudom, hogy kaptam babákat, arra is emlékszem, hogy a papa bőrtáskájában mindig volt édesség és a mama gyakran hozott nekem Mókus Lucát. :) De hogy miket kaptam még ezenkívül, az egy nagy kérdőjel... De nem is bánom, mert nagyon sok emlékem van róluk. :)

A fent említett sztoriban amúgy megértem a nagyszülőket, gondolom örülnek, hogy végre többet megtudnak adni az unokájuknak és a gyerekeiknek, sőt, még maguknak is megengedhetnek egy kicsivel többet. A párodnak kéne beszélnie velük, hogy örültök a támogatásnak, de vegyenek egy kicsit vissza...