Miért nézik le azokat, akik idősek otthonába "rakják" a szülőt/nagyszülőt?

64-és, ne trollkodj tovább, unalmas.

Egy nyugdíjas 60 felett nem feltétlenül alkalmas arra fizikailag, hogy eladók egy magatehetetlen embert, vagy hadakozzon valakivel, aki szellemileg nem ép és le akar éppen lépni.

28#

Nem azt mondtad.

"igen önzők vagytok, te is meg anyud is"

(Bár a választ nem találom, tehát nem valószínű, hogy pontos).

Szerintem sem azt mondtad.

----

Megint kiemelném: "dolgozzon".

Meg programokra járjon és pihenjen. Ugyanis normális embernek nem a szenvedésből áll az élete, és lehetőleg a prolik (pl.: te) ne erőltessék a másikra az "érték"rendjüket.

Nem azért van szabadideje egy embernek, hogy azt feleslehesen a másikra pazarolja.*

---

Mi az, hogy "illik"?

-Normális nyugdíjért márpedig kell ennyit dolgozni. Főleg, ha mondjuk a 40 ledolgozott év sincs meg.

-Ha nyugdíjba megy, akkor azért látjuk, hogy a munkáját sem tudja már végezni, mert idős. Akkor hogy tudna ellátni normálisan/szakszerűen egy még rosszabb állapotban levő, nála idősebb rokont?

*Arra még mindig nem reagàltál, hogy otthon NEM LEHET ellátni egy beteg, idős, felügyeletre szoruló embert.

Nyugi, ezeknek az előítéleteknek a nagy része két dologból fakad:

- még sosem ápoltak valóban problémás beteget, csak hozzájuk költözött a szellemileg ép nagyi, akivel sok gond nem volt.

- nem láttak normális otthont.

Én nagymamám is egy ilyen helyen volt az élete utolsó 5-6 évében és nem bántuk meg. Nem is mi küldtük, mert amikor beköltözött, akkor még el tudta látni magát. Egyszerűen egyedül volt. Mivel jó állapotban volt, ezért sokáig simán ki be járkálhatott, magától is átjött hozzánk, főztek, mostak rá, saját szobája volt egy kis fürdővel, tényleg mint egy hotel. Sajnos aki nem látott erre még jó példát az sokszor az állami elfekvőkkel azonosítja ezeket a helyeket.

Szóval azt gondoljátok, hogy amikor szorult helyzetben vagy, mint a jelen példában, amikor egy családtagod otthonba juttatásáról van szó az életedben, akkor nem tudod meg, hogy ki az igazi barátod, aki meghallgat és támogat, segít neked és ki az, aki csak ismerősként tekint rád és elítél anélkül, hogy meghallgatna?

Érdekes gondolat menetetek van.

Mert hazánkban mindenkit le kell nézi, aki nem döglik bele a boldogtalanságba, robotba, értelmetlen önfeláldozásba. Vonatkozik ez azokra a fiatal anyukákra is, akik segítséget mernek kérni a baba mellett, és azokra is, akik nem áldozzák fel az egzisztenciájukat, normál életvitelüket.

Én csak azt tudom, hogy a gyerekeimtől soha, de soha nem fogom elvárni, hogy a saját gyerekeik helyett is velem foglalkozzanak, minden szabad percüket rám áldozzák, mert nem ez a természet rendje. Az idős szülőről való szeretetteli gondoskodás nem azt jelenti, hogy tönkre kell tenni a saját és a fiatalabb generáció életét (simán szétmehet egy család, ha magukhoz veszik a 24 órás ellátást igénylő rokont).

Sokat lehetne erről még írni, de nem érdemes, aki látott már közelről olyan önfeláldozást, amiről írtam, azt érti, miért gondolom, hogy nem helyes, aki meg csípőből kegyetlennek tart mindnekit, aki nem akar tönkremenni, az úgyis beleköt abba, amit írtam.

Apámról (55 éves) tavaly derült ki, hogy daganatos beteg, ráadásul áttétekkel. Házvásárlásban voltunk, így párhuzamosan költöztünk és vittem őt pár hét leforgása alatt 2 műtétre (egyikre a lakóhelyünktől 250 km-re). Másból sem állt a nyarunk, mint pakolás, hivatalos ügyek/hitel intézése az új otthonunk miatt, kórházba rohanás, majd patika/bevásárlás/kutya intézése apámnak (azóta pedig kemókra hordjuk). Mindezt munka és egy bölcsis gyerek mellett, akinek a nyári szünetét is meg kellett oldani.

Sírtam 1-1 kórházi látogatás után, amikor nekem kellett apámat fürdetni vagy éppen velem akarta a pelenkáját lecseréltetni, miközben a gyerekünket csak az esti fürdetésnél láttam. Lelkileg és fizikailag is elfáradtam, főleg az állandó készültség miatt, illetve a gyerekünk kapcsán, aki elkezdett fura "tüneteket" produkálni. Akkor behúztam a féket. Apámnak - aki most el tudja látni magát - nem igazán tetszik, hogy nem futok hozzá naponta és nem érti, miért nincs mindig időnk rá.

Ha rosszabbodik majd az állapota, biztos hogy külsős segítséget veszünk majd igénybe.

230/hó nagyon sok pénz. nem semmi, hogy ennyit elkérnek.

én inkább fizetnék egy nővért, aki mindig odamegy. vagy akár ott is lakik.