A nagyszüleim lenéznek, mert városi értelmiségi vagyok kétkezi munkás helyett?

A nagyszüleim igazi self-made emberek, bár nem vitték túl sokra, mindent kemény munkával, kuporgatással, és józan ésszel szedtek össze. Az anyám fiatalon hozzáment az apámhoz, aki jóval pénzesebb és iskolázottabb volt a nagyszüleimnél. A nagymamám mindig szeretett volna aktívabb szerepet az életemben, az volt a vágya, hogy kiköltözzünk hozzájuk falura, a városba ritkán jártak be, nem is érezték jól magukat ott. Az unokatestvéreim és én is okosak vagyunk, többször voltunk OKT-n, én még OTDK-ra is mentem (nagyszüleim nagy bánatára, az ő szemükben ez csak plusz kiadás és fáradtság a szülőknek, a gyerek inkább segítene otthon). Érettségi után eléggé szétszórodtunk (halál komolyan, ketten Budapesten vagyunk, egyvalaki külföldre ment, van egy leszbikus unokatestvérem is, egyvalaki maradt a közelben, de ő is a városba költözött be faluról és ott tanult tovább illetve dolgozik). A nagyszüleim meg mérgelődnek és panaszkodnak, hogy milyen önzőek a mai fiatalok, hogy nem állapodnak meg, meg otthagyják a szüleiket, senki nem akar házasodni, gyereket vállalni, és nem akarunk a falujukban építkezni. Nagyapám azt mondta, hogy mennyivel jobb volt még a rendszerváltás előtt, mert akkor a fiatalok nem tudták elhagyni az országot, és "mindenki maradt helyén".