Valóban önző lennék?
Sziasztok!
Van egy 83 éves, demens nagymamám, aki lassan 24 órás felügyeletet igényel. Nagypapám jó fizikumú, teljesen jól van egészségileg, ő vigyáz mamámra ha otthon van. Amikor volt elfoglaltsága (orvos, bolt stb), akkor átmentem én vigyázni mamámra. Aztán az 1-2 órás elfoglaltságokból lett 6-8 óra. Nyilván szóvá tettem a 6.ilyen alkalom után, hiszen hiába dolgozom otthonról és hiába nem kell minden nap dolgoznom, van egyéb elfoglaltságom is. Ráadásul a mamával nem könnyű. Agresszív, sérteget, káromkodik, pakol, szökik. Szó szerint 1 percre sem tudtam magára hagyni. Nem vagyok szakképzett ápoló, nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket, mamám pedig nem egy csöpp öregasszony akit leültetek ha úgy gondolom. Kivittem sétálni, bekapcsoltam neki a tévét, fejtettem vele rejtvényt, minden csak 1 percig köti le, aztán nekiáll sértegetni és pakol tovább, hogy ő elmegy innen. Már elállítottam a telefonját, hogy ne tudja használni, mert mindenkit zaklatott (orvosok, szomszéd, rendőrség stb).
Most odáig fajult a dolog, hogy nem bír felkelni, 24 órából 20-at alszik (kis túlzással). Ha felébred, akkor pánikba esik, hogy hol van a papám, ő sem tudja 1 percre sem otthagyni. Felvetettem az ötletet, hogy fogadjunk fel legalább heti 3 alkalommal, 8 órára egy szakképzett ápolót, mert én nem tudok minden nap ott ülni nála, vár a munka, a háztartás és a férjem is. Nyilván természetesen ahogy eddig is, átmennék hetente pároszor néhány órára, de nem fér bele, hogy minden nap ott üljek fél napokat. Anyukám dolgozik hétvégén is, ő este szokott ott ülni órákat.
Mondta papám, hogy akkor vállaljam be a hétvégéket, addig ő el tud menni vásárolni, kikapcsolódni stb. Mondtam, hogy kizárt. A férjem napi 12 órákat dolgozik, egyrészt csak hétvégén tudunk találkozni normálisan, másrészt nem fogom ráhagyni a takarítást, mosást és a többit, amikor én "alig dolgozom" és az én munkám nem megerőltető. Nyilván megcsinálná, de nem várhatom el és nem szeretném, hogy ez a kapcsolatom rovására menjen. Ahogy írtam fentebb is, átmegyek hetente többször is néhány órára, de úgy érzem már elvárás lett, hogy ott üljek 7 napból 7-et. Ezért bátorkodtam javasolni az ápolót, mire megkaptam, hogy egy önző tetű vagyok és reméli, hogy ő nem jár majd így, mert felőlem megdögölhetne és nem is érdekelne.
Rosszul érzem magam, mert bár sosem volt az a tipikus nagyszülő-unoka kapcsolatunk, de azért mégis szeretem őket. Viszont azt nem akarom, hogy a munkám, a magánéletem és az otthoni dolgaim rovására menjen. Az ápolót ki tudják fizetni röhögve, nem kevés a nyugdíjuk. De ha nem tudnák akkor összedobnánk rá.
Úgy érzem helyesen döntöttem, de mégis olyan lelki terror alatt vagyok, hogy rosszul érzem magam miatta. Ezért várom a véleményeket.
Az én apám is demens volt, de ővele nem lehetett volna rejtvényt fejteni, a telefonról meg azt sem tudta már mire való.
Ezt csak családi összefogással lehet megoldani, nincs ezen mit szépíteni, benne voltam nyakig.
Telepítsetek egy gépet a nagyszülőknél, ha a mama folyton alszik, akkor lehet azon dolgozni, vagy időt tölteni valamivel, annak, aki éppen felügyeli.
Felesleges lenne mamáéknál telepíteni nekem egy gépet, mert nem nagyon tudnék ott dolgozni. Egyrészt nem hagyna, mert lesnem kell minden lépését, másrészt otthon intézem mellette a többi dolgomat is. Ráadásul akkor egy fél szobát kellene cipelnem magammal, mert a papírok és minden más ami a munkámhoz kell, otthon van.
Egyelőre nem akar hallani sem az ápolóról, én viszont nem engedek abból amit mondtam. Így megvárom, amíg rájön magától, hogy kellene egy szakember segítségét kérni.
Kérdeztem a bevásárlást, azt mondta, hogy majd ő csinálja, nem akar egész nap otthon lenni. :D
Én is úgy terveztem, hogy az első időkben ott lennék az ápolóval... utána is ugyanúgy mennék látogatóba, de úgy látszik ennek be kell érnie, nagyon makacs. Csak más kárára.
"mire megkaptam, hogy egy önző tetű vagyok"
Mondja, aki meglép egész napra otthonról. Rohadt igazságtalan. Meg lehet érteni, hogy neki is tele van már a padlás ezzel, mamádnak is kínszenvedés lehet az ilyen élet, hát még a papádnak. Keresel egy szimpatikus ápolót és először csak ismerkedni vidd át, beszélgessenek kicsit, egyeztessenek a vállalandó óráról meg a díjakról és kész.
Jó pofátlan papid van, hogy arra kér vállald be a hétvégéket:D
Én nagyívben leszarnám a nagyit, meg a papit is. Egy demens mellől menekülni kell minél messzebre, mert tönkretesz idegileg, egészségileg, mindenhogy. Nem szabad feláldozni magad, pláne egy olyan valakiért, aki csak a nagymamád, és van egy egészséges férje. Mondom ezt úgy, hogy az anyámat én ápolom egyedül 2 éve, napi 24 órában, aki szintén demens. Van egy nővérem, de ő hetekig ide se tolja a képét, és ha el is jön max pár órára, de akkor se csinál semmit.
Rettenetesen megterhelő, és gyakran kívánom azt, hogy megszabaduljak tőle. Hiába az anyám, de már nem az az ember, aki régebben volt. Sajnálom, hogy ezt kellett írnom, de ezt érzem. Teljesen kikészített idegileg:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!