Valóban önző lennék?

Sziasztok!

Van egy 83 éves, demens nagymamám, aki lassan 24 órás felügyeletet igényel. Nagypapám jó fizikumú, teljesen jól van egészségileg, ő vigyáz mamámra ha otthon van. Amikor volt elfoglaltsága (orvos, bolt stb), akkor átmentem én vigyázni mamámra. Aztán az 1-2 órás elfoglaltságokból lett 6-8 óra. Nyilván szóvá tettem a 6.ilyen alkalom után, hiszen hiába dolgozom otthonról és hiába nem kell minden nap dolgoznom, van egyéb elfoglaltságom is. Ráadásul a mamával nem könnyű. Agresszív, sérteget, káromkodik, pakol, szökik. Szó szerint 1 percre sem tudtam magára hagyni. Nem vagyok szakképzett ápoló, nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket, mamám pedig nem egy csöpp öregasszony akit leültetek ha úgy gondolom. Kivittem sétálni, bekapcsoltam neki a tévét, fejtettem vele rejtvényt, minden csak 1 percig köti le, aztán nekiáll sértegetni és pakol tovább, hogy ő elmegy innen. Már elállítottam a telefonját, hogy ne tudja használni, mert mindenkit zaklatott (orvosok, szomszéd, rendőrség stb).

Most odáig fajult a dolog, hogy nem bír felkelni, 24 órából 20-at alszik (kis túlzással). Ha felébred, akkor pánikba esik, hogy hol van a papám, ő sem tudja 1 percre sem otthagyni. Felvetettem az ötletet, hogy fogadjunk fel legalább heti 3 alkalommal, 8 órára egy szakképzett ápolót, mert én nem tudok minden nap ott ülni nála, vár a munka, a háztartás és a férjem is. Nyilván természetesen ahogy eddig is, átmennék hetente pároszor néhány órára, de nem fér bele, hogy minden nap ott üljek fél napokat. Anyukám dolgozik hétvégén is, ő este szokott ott ülni órákat.

Mondta papám, hogy akkor vállaljam be a hétvégéket, addig ő el tud menni vásárolni, kikapcsolódni stb. Mondtam, hogy kizárt. A férjem napi 12 órákat dolgozik, egyrészt csak hétvégén tudunk találkozni normálisan, másrészt nem fogom ráhagyni a takarítást, mosást és a többit, amikor én "alig dolgozom" és az én munkám nem megerőltető. Nyilván megcsinálná, de nem várhatom el és nem szeretném, hogy ez a kapcsolatom rovására menjen. Ahogy írtam fentebb is, átmegyek hetente többször is néhány órára, de úgy érzem már elvárás lett, hogy ott üljek 7 napból 7-et. Ezért bátorkodtam javasolni az ápolót, mire megkaptam, hogy egy önző tetű vagyok és reméli, hogy ő nem jár majd így, mert felőlem megdögölhetne és nem is érdekelne.

Rosszul érzem magam, mert bár sosem volt az a tipikus nagyszülő-unoka kapcsolatunk, de azért mégis szeretem őket. Viszont azt nem akarom, hogy a munkám, a magánéletem és az otthoni dolgaim rovására menjen. Az ápolót ki tudják fizetni röhögve, nem kevés a nyugdíjuk. De ha nem tudnák akkor összedobnánk rá.

Úgy érzem helyesen döntöttem, de mégis olyan lelki terror alatt vagyok, hogy rosszul érzem magam miatta. Ezért várom a véleményeket.