Miért nem érdekli a dédunokája?
Édesanyám már idős, de ellátja magát, főz magára, kijárkál,korának megfelelően aktív még, szellemileg frissebb mint én.Lányomnak született babája, tehát nekem unokám 2 hónapja.Az eltelt 2 hónap alatt anyám egyszer sem hívta fel a lányomat, hogy gratulál neki, vagy jól vannak.e, stb.Előtte kb.havonta 2-3 alkalommal hívta, lányomék gyakran mentek hozzá.
A lányomat ez most nagyon bántja, de engem is.
Mégcsak azt se tervezi, elmegy megnézni, nem kéri hogy vigyem el, mert kocsival én szoktam vinni mindenhová.
Nem értjük mi van vele.
Én ma rátértem a dologra, röviden elmondtam neki, bánt engem is, unokáját is hogy ennyire közömbös.
Azt mondta, mikor született a pici, ő beteg volt, nem tudta hívni.Már nem emlékeztem rá, megkérdeztem mi volt a baja, azt mondta feküdt mert fájt a lába.
Amikor mondtam, azóta 2 hónap telt el, egyszer se jutott oda hogy felhívja, meg fájó lábtól beszélni még tudott volna, azt mondta, én csak veszekedni akarok, és még én voltam neki a gonosz, aki a szegény öreg anyját bántja.
Szerintetek túlreagáljuk a dolgot?
Valahogy most nincs kedvem beszélgetni se vele.
válasza:Gyerek neme?
Még azt is el tudom képzelni, hogy neki lánya van, unokája is lány, lehet, hogy a dédunokák is mind lányok és most az új is lány lett. Lehet, hogy besokallt a lányoktól.
válasza:No, igen, egy telefonhívást megereszthetett volna akkor is, ha fájt a lába. Az én nagymamám már akkor is lábfájós volt, amikor születtem. Anyám válásakor mégis elment a bíróságra, mert a nemzőm és a családja Anyámat a bolondok házába, engem pedig nevelőintézetbe akart juttatni, mivel már a házasság alatt másik nője lett és Mi nem illettünk a képbe. A nagyim mégis helytállt egész gyerekkoromban: Ő volt Velem délutánonként mikor Anyukám dolgozott.
Anyud lehetett olyan rossz állapotban, hogy nem tudott elmenni, de telefonon felhívhatta volna, vagy ha már karácsony és újév közbeesett, egy üdvözlőlapot elküldethetett volna postán. Én is olyat tudok elképzelni, hogy vagy megharagudott a Lányodra valamiért, vagy a Vejedet nem kedveli valami miatt, s azért ez viselkedés.
válasza:Hát nem tudom, nálunk alap volt hogy a dédinek küldtünk fényképet a babáról hogy megszületett,és 6 hetesen elvittük megmutatni a babát.
És ha szülés előtt olyan jóban voltak,akkor a lányod miért nem hívta fel az elmúlt két hónapban a nagymamáját?
válasza: válasza:ilyen esetben túl kell lépni a sértődöttségen vag yki, mit gondol. egyébként 6 hétig nem pattognék az újszölött közelében és nem is vinném sehova. szóval, ha most két hetes a baba, akkor bírja már ki mindenki még pár hétig. Persze addig le lehet fixálni egy időpontot, hogy anyu viszlek a dédunokádhoz ekkor és ekkor.
Én egyébként csak arra tippelnék, hogy az édesanyádnak nehéz szembenézni azzal, hogy már dédnagymama lett. Van, akinek nagymamának is nehéz válnia, vagy amikor jön az 50. szülinap vagy hasonlók. Lehet egyszerűen csak az életén, az elmúláson gondolkodik és most egy kicsit bezárt.
Nem kell zokon venni. És akár féltékeny is lehet, az öregek sokszor olyanok, mint a kisgyerekek. Olyan nálunk is volt, hogy azon sértődtek meg nem járnak haza az unokák már olyan gyakran...de hát lett családjuk stb. :-)
válasza:Annyira még nem öreg és nem tehetetlen, mint írtam felment Pestre rokonokhoz ünnepekre, vidám alaptermészetű, van már csomó unokája,pár dédunokája, fiú-lány vegyesen, lányomat-férjét mindig szerette, vagy csak úgy mutatta?Lányom 7 hónapos terhes korától nem járkálhatott, még hozzánk se jött, orvosi utasításra.Nehéz 2 hónap volt, ott volt a 2 éves gyerek, én is dolgoztam, férje is, ő semmit nem csinálhatott.Túléltük, szerencsére nem lett bajuk.
A szülés után lányom 2 hétig nagyon beteg volt, lázas is,alig tudta magát is ellátni, olyan gyógyszert kapott, nem szoptathatta a picit, de betegen is fejt folyamatosan, ha meggyógyul, tudjon. Szóval volt gond bőven.Ez alatt a nehéz 3 hónapunk alatt is anyuhoz ugyanúgy mentem, mondtam neki hogy sok a gond, stb.De nehogy már elvárja ebben a helyzetben, hogy még az ő lelkét is ápolgassam, meg a lányom telefonálgasson neki, mikor ő tudta milyen helyzetben vagyunk, eszébe se jutott felhívni egyszer sem.Nem öreg mamóka még.
De a Ti segítségetekkel arra jutottam, mivel úgyse mondja meg mi a baja, nem firtatom.Én ezen túllépek, elviszem babát nézni. A lányomnak azt mondom, a mama akart nagyon menni.Azért hogy kettejük között a viszony helyrejöjjön.Aztán majd elfelejtődik az egész.Nem tudok mást tenni.Remélem ebből ő is tanul, és ezután nemcsak a távoli rokonok fogják érdekelni, hanem a közvetlen családtagok is.
Végülis azért is bánt bennünket a dolog, mert fontos személy ő is a családban, és nincs leírva, hogy már öreg, ezért neki mindent el kell nézni.A kor nem erény, hanem állapot-a mondás szerint.Ahol az öreget már úgy kezelik, hogy legyintenek bizonyos cselekedeteire, ott van baj szerintem, ott már csökkent értékűnek tartják.Amíg még teljes értékű ember, úgy is kell kezelni, de akkor tőle is ez várható. Ha már fizikailag, szellemileg problémái vannak, akkor se gyerekként kell kezelni, hanem megérteni.
válasza:időnként benézek erre a döbbenetes kérdésre, mint aki korán elvesztette fiatal, szép, jó, okos édesanyját, fájó szívvel: és azt látom, a nagymama panaszkodik a nyilván 70 feletti édesanyjára - egyszerűen döbbenet.
Nem lehet megérteni az édesanyánkat? Nem lehet vele ezt megbeszélni?
ha egy 13 éves itt nyüszög - az valamennyire érthető, próbáljuk is vigasztalni,
de egy nagyi ?
Mikorra tervezed, hogy felnősz?
és a nagymamád, a köbükinagyi, nem rosszalkodik?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!