Anyu ránktelepült. Nem akarom megbántani, de ez így nagyon nem jó! Valami ötlet?
Mióta nyugdíjba ment (2 éve) semmit se csinál csak nálunk ül. 2 gyerekünk van itthon vagyok a kicsivel, igazából még örültem is a társaságnak először, de már túl sok. Nem várnám el, hogy segítsen bármiben is, de, hogy csak a mocskot csinálja nekem maga után, pl eszik a konyha közepén állva és csupa morzsa minden, aztán mikor végzett csak leül, én meg takarítsak... Vagy kezet mos, de törölközőt nem használ csak lerázza a kezéről és minden csupa víz. De a trehányságánál ami jobban zavar, hogy mindenbe beleköt. Amit én csinálok az semmi nem jó, ő jobb anya volt nálam, jobb háziasszony, jobban csinált nálam mindent, sőt még jobb karácsonyi ajándékokat is vett nekünk, mint amit én veszek a gyerekeimnek ( ja meg többet is persze). Ezeket hallgatom egész nap, közben csak ül... Arra nem veszi a fáradtságot, hogy játszon az unokáival, ha már itt van, mert neki elege van már, játszott velünk eleget. De állítólag azért jön, mert imádja őket. Ha eljátszanak, hozzájuk se szól ( csak pletykál valakiről vagy engem kritizál), ha mondjuk rosszak ( nem annyira, de milyenek a gyerekek), akkor ordít velük. A nagyobbik gyerek nagyon fusztrált mikor itt a mamája. Pszichológusnál is voltam vele emiatt. A kicsi figyelmen kívül hagyja.
Közben mindenkinek meséli, hogy milyen jó mama, mert mindennap jön és segít (!) nekem.
És azon mesterkedik, hogy szétmenjünk a párommal és költözzünk hozzá a gyerekekkel, hogy ő soha ne legyen egyedül. Azért van mindig nálunk, mert nincs senkije, magányos, ezért sajnálom nagyon, nem akarom "kitiltani", de már bocsánat, de az agyamra megy!!!! A stílusa miatt. Gondolom ezért nincsenek barátai se, mert neki senki nem jó, mindenkit kritizál. De mégis az anyám.... Mit tanácsoltok?
Minden nap úgy kell neki mondani, hogy mostmár menjen el (amiért megkapom milyen hálátlan szemétláda vagyok), mire jön a párom nem szeretem ha itt van, mert ocsmányul elhordja őt is mindennek. Nem akarom szerencsétlent még a munka után anyámmal fárasztani.
Utolsó ez jó :)
Nem tudom miért nyámnyilaság, ha az ember nem sz@rja le a sajàt anyját. Igen, normális légkört szeretnék a gyerekeimnek, de neki se akarok rosszat.
Idegösszeomlása is volt, ezért félek a kitiltástól.
Voltak barátai,de csalódott bennük, 1 barátnője van, de ő meg messze lakik kb évente találkoznak. Párkapcsolata is volt, de megcsalta. Biztos, hogy innen ered a probléma, ezért nincs szívem még nekem is belerúgni.
Azt mondja nem akar senkit. ( csak minket, de minket meg mégis csak bánt...)
Azt tedd magadban tisztába kérlek, hogy kiért tartozol te főként felelősséggel: a gyerekeidért vagy anyukádért?
Nem arról van szó, anyukádnak hátat fordítasz, hanem arról, hogy megteremtesz egy olyan légkört a gyerekeknek, ami nem teszi tönkre őket és nem kell pszichológushoz vinni miatta. Ha ez így marad, a gyerekeid úgy fognak visszaemlékezni a gyerekkorukra, mint a pokolra...
Nem akarod kemény lenni veled, mert látszik, hogy alapból jószívű vagy, de tönkreteszed a gyerekeidet.
Velem is ez volt, mindenki helyett én éreztem bűntudatot, mindenkit sajnáltam, de mindenki csak belém rúgott. A pszichológusom azt mondta, meg kell tanulnom, hogy minden felnőtt ember a saját életéért felelős. Igen, nagyon szar eleinte a lelkiismeret furdalás miatt, de a gyerekeidért még te tartozol felelősséggel, rád számítanak. Anyukád már azelőtt felnőtt volt, mielőtt ismerted. Rendeznie kell a saját életét.
Ha mindig mások miatt aggódsz, belerokkansz, és a saját életed el fog száguldani melletted úgy, hogy nem is élvezted.
A társaságkeresés tetszik nekem is a legjobban.
Nem volt/nincs valami olyan tudása, ami ma is értékes? Valaki ismerősnek, aki egy közösseg tagja, el kellene mondani a helyzetet (csak a mások előtt is vállalható részét), és az a közösség hívja meg őt, úgy, hogy ne tudjon nemet mondani.
Az indok az legyen, hogy csakis a mami tudja a volt munkahelyének a történetét elmesélni, vagy ő tud jó tökös - mákost sütni. Még fizetnék is az illetőnek, hogy elcsalja abba a közösségbe.
Ha beválik és megszeret ott, jó. Ha nem, akkor is lesz kit szidni helyettetek.
Én sem tudnék durva lenni az anyámmal.
Szigorú viszont igen, a családom érdekében. A heti egyszeri alkalomra való redukálás is jó.
A történeted is mutatja, hogy tudatosan kell a nyugdíjas évekre készülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!