Mennyire rossz ötlet?

Milyen buktatói lennének? Befogadjátok, ápoljátok, segítitek... Nem tudom mi lehetne itt a buktató.

Én bevállalnám, elvégre a párom nagymamájáról van szó.

"az elmúlt 20 évben egy kicsi, világvégi faluban élt egyedül..... A párommal mindig rendes volt, egész nyári szüneteket vigyázott rá, "

Borítékolom a megőrüléseteket.

Ilyen volt az én nagymamám is. Nem írom le, mert felsorolhatatlan, hogy mikkel borította ki az egész családot, de egy tragédia volt az utolsó 10(!) év.

Szerintem (sajnos) nyomós oka van annak, hogy senki nem szeretné befogadni :-(

Nehéz döntés, mivel ha nem fogadjátok be akkor nektek lesz lelkiismeret furdalásotok, de ha viszont úgy döntötök, hogy együtt laktok a nagyival mindenképp fektessetek le különböző szabályokat és tudatni kell vele (szépen), hogy ha nem tartja be a szabályokat, akkor mehet vissza, vagy az idősek otthonába.

Ezt mind annak tudatában írom, hogy szerintem biztos, hogy ciciás a mama, ha már senki nem akarja befogadni, még a saját lánya se...

Ti egyébként milyen idősek vagytok? Van gyereketek?

Mik lehetnek a buktatói :

-Lakva ismeri meg egymást az ember. Lehet millió idegesítő szokása, amit nem birtok majd tolerálni. Nálunk anyám vette magához az anyját. Pár nap alatt kiderult, hogy a mama horkol rendesen,úgy, hogy a másik szobában is hallják, éjjel óránként jár a mosdóba, minden lámpát felkapcsolva, a tvt pedig csak teljes hangeron hajlandó hallgatni.

-Nulla magánélet. Ki jött, miért, meddig marad, mit dolgozik, stb. Miért jött anyám később haza, miért most megy vásárolni, miért nem Hívja meg az akarkit.

-Nulla személyes tér - nem fog egész nap a szobájában ülni. Nonstop a nappaliban volt, vagy ott, ahol anyám, szinte követte. Vendéget egy idő után anyám már nem hívott, mert senkinek értékelte a mama társaságát.

- Anyagi viták. Nem kerül az annyiba, hogy ő ott lakók, 500 forint elég a rezsiijere, 1000 meg élelmiszerre, egy hónapra, ugy, hogy leadja a rendelést, mit akar enni.

3 hónap után anyám feladta, mondta hogy ő nem megy tönkre ebbe, azóta a mama otthon van, a saját házában, 12 órás napközbeni ellátással

Ha jó köztetek a viszony, és tényleg nincs más lehetőség, meg lehet próbálni.

Nagyon nemes gesztus lenne tőletek:)

De csak akkor, ha tényleg normálisan viselkedik a nagyi, és adott esetben lehet rá ész érvekkel hatni!

Fontos lenne még az összeköltözés előtt lefektetni az alapszabályokat, és megbeszélni vele, hogy neki ezek elfogadhatóak-e. Ha igen, és be is tartja, akkor jó, ha nem, akkor viszont vegye tudomásul, hogy nem maradhat nálatok! Érts meg, hogy ti vagyok "otthon", és ő egy "tartós vendégségben" van nálatok! T pedig legyetek következetesek, ami a szabályaitok betartását illeti (persze ti se legyetek "sárkányok")

És ne adja fel a saját lakását, mert ha rövid idő belül kiderülne, hogy nem működik a dolog, legyen hova visszamennie!

Én vegyesen láttam jó és rossz példákat több generációs együttélésre, igenis működhet jól, de ez a felek személyiségén múlik, az pedig egy GYK-s leírásól ritkán derül ki annyira, hogy a végkifejlet megjósolható legyen.

Hát persze, hogy nyomós oka van, hogy senki nem akar vele élni. Már nincs mit kapni tőle, nincs mire számítani.

A magunkhoz vesszükben lehet probléma, mert idősen belehalhat a költözésbe. Akárhova, még szerető rokonokhoz is. Mert mondjuk, nem tud kimenni a temetőbe, gondolkodni. Imádkozni a templomba, kiszedni a gazokat a kertbe.