Ti mit tennétek?
17, lassacskán 18 éve velünk él nagyapám. Nagyon szeretjük, meg minden , de néha nagyon sok.
Először is körülötte forog a család. Nem lehet egyedül hagyni, mert vagy pénzt lop vagy elesik. Régebben, amikor egyedül hagytuk sokszor jöttünk arra haza , hogy el van esve.
Nem tudunk elmenni ballagásra vagy ilyen helyekre , hogy anyukám ne stresszelne.
Még sosem mentünk el nyaralni, mert tatám úgysem jött volna, elhelyezni meg nem tudtuk volna.
Aztán állandóan veszekszik anyukámmal. De tényleg. Anyukám próbálja gondozni, de tatám nemhogy hálás lenne, csak lekiabálja. Régebben anyukámról lepergett, de ma már inkább nem is szól hozzá vagy csak oktatás jelleggel (ebből az sül ki, hogy összekapnak). Ez nagyon szar, én egy borzasztó türelmes ember vagyok , sosem az aki ilyen lobbanekony, de az utóbbi időben elég sokat kiabálok.
Nagyon szeretem tatámat, mert a szüleimen kívül szinte ő nevelt fel, de úgy érzem ezek miatt haragszom rá.
És most jön a kérdés: Szerintetek beadjuk(ez olyan csunya szo erre , de nem jutott hirtelen mas az eszembe) egy idosek otthonaba?
És ha igen a válasz, hogyan győzzem meg anyukámat? Mert ő azt mondta , hogy nem lenne lelkiismerete beadni.
Koszonom, hogy leirhattam nektek a problemamat, regota nyomott engem :)
Mondd el ugyanezt anyukádnak, hogy hogyan érzel... És ezután kérdezd meg ugyanezt...
Gondolom nem akarja "beadni" de ez nem toled fugg...
Egyébként mennyi idős vagy?
Nagyon nehéz kérdés ez. Tudok olyanról, aki beköltözött (ő magától ment, amikor még egészséges volt, nem a család "adta be", amikor már terhükre volt) egy nyugdíjas otthonba, és ott mára teljesen leépült az egyedülléttől (bár tényleg sokszor látogatják, szinte napi szinten, de az mégsem ugyanaz, mint egész nap a családban lenni). Meg olyanról is, akit a család otthon gondozott nagyon nagy terhet vállalva minden szempontból, és a végén úgy halt meg, hogy a családnak rossz volt a lelkiismerete, mert ha otthonba adták volna, nem történhetett volna meg vele az a baleset, ami így elvitte.
Az idős embernek az a jobb, ha otthon van. Ebben biztos vagyok. De azért a többiek érdeke is ott van...
Ezt nem tudom megítélni, de ha be is adjátok valami rendesebb helyre, mindenképpen látogassátok sokszor (az is sokkal kisebb terhet jelent, mint gondozni és ne szóljon bele senki, hogy nem szabad tehernek tekinteni, az és néha megoldhatatlan), mert iszonyú, amikor (akár meg se mondva neki, hogy többé nem mehet haza!) lerakják és otthagyják. Borzalmas lehet az. De bizonyos esetekben képtelenség otthon tartani, mert akkor éhenhal a család, ha nem tud dolgozni a kereső, egyedül pedig baja lesz...
Évente járok fellépni egy idősek otthonába, teljesen aranyos hely, de ezzel együtt is borzalmas belegondolni, hogy emberek ott élnek, egyedül, lassan szétesve. A szellemileg épek azért még tudnak ezt-azt csinálni, múltkor az idősek saját humoros előadást adtak nekünk, mi meg énekeltünk, tündériek voltak s hálásak, örülök, hogy legalább néha van valami szórakozásuk, de 1-2 óra alatt is lejött, hogy, ugye, ez nem igazi élet.
Nyilván jobb otthon, de bizonyos körülmények között mind az elesett öregnek, mind a családnak nagyon rossz az is. Én utálnám, ha óriási terhet jelentenék a családomnak s a családi béke is odalenne miattam s tuti sokan vannak vele így. Annak örülök, hogy szinte bizonyosan sosem kell efféle döntéseket hoznom, már a döntéskényszer nagyon brutális.
Miért nem dönthet a papa?
Mi kinéztük az otthont, elvittük a nagymamámat, és megállapította, hogy jé, ez annyira nem is szörnyű, mert pletykás szomszédok, programok meg minden, ő ezeket nagyon szereti. Így adtuk be a jelentkezést.
Sajnos a bekerülést már nem érte meg, ez is benne van a pakliban, tudj róla, helytől-jövedelemtől függően fél-egy év várakozás az átlag.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!