Nagymamám azt szeretné, hogy hagyjam ott az egyetemet és költözzek falura, mondván akkor rám hagyja a házát. Egyre erőszakosabb, hogy lehet leállítani?
Nagyapám gyári munkás volt, nagymamám háztartásbeli. Mindketten nyolc általánost végeztem, nagybátyámnak szakmája van, anyukámnak érettségije szakképesítéssel. Nagybátyám a szomszédjában lakik. Nagyszüleim bánatára anya értelmiségihez ment hozzá, és beköltöztek a városba. Utazgattak, "uraskodtak", amit a nagymamámék nem néztek jó szemmel. Aztán megszülettem én, feloldódott a feszkó, de mamám mindig mondta, hogy költözzünk falura hozzájuk. Nagymamám imádott, nagypapám nem törődött a "lányunokával". A két fiú unokatestvérem dolgos és szorgalmas, de nagymamám mindig sopánkodott, hogy túl sokat járnak tanulmányi versenyekre. Később az volt a baja, hogy nem a helyi főiskolára jelentkeztek, hanem Pestre tanulni. Dolgoznak és jó állásuk van, eszükben sincs hazaköltözni. Mivel én maradtam otthon, nagymamám rám akarja hagyni a ház rá eső felét (másik fele ugye anyámé és az öccséé), illetve nagybátyám is lemondana a részéről, ami a nagyapám után maradt rá (a háznegyedről), ha kivásároljuk.
Én most kezdtem az egyetemet, bár közelebb, de nagymamám azt mondja, hogy miért tanulok, miért nem megyek férjhez és kezdek el dolgozni.
A barátom orvosnak tanul, őt se szívleli, ugyanazért, amiért apámat se szerette - értelmiségi. Amúgy őt egyetemen ismertem meg, nagymamámnak az a véleméyne, hogy miért nem a közelben keresek magamnak vőlegényt.
Jajj, nekem is hajtja mamam azt is, hogy a paromnak ossze kell kapnia magat, hogy felepitse a hazat, meg a disznoolat mire osszehazasodunk. Pestre fogunk koltozni... Most koltoztettuk be a varosba hogy jobban tudjunk ra figyelni, mert mar nem teljesen szazas az oreglany. Nagyon szep hazat vettunk neki, de semmi nem felel meg. A gyonyoru parketta egyenesen szar, mert nem linoleum. A tomor fa, szep, kesszitetett butorok, a beepitett fenyo butor, minden RONDA, BE KELLENE TUZELNI EZT A SOK ROHADT FAT. Na igy lehet rajtuk segiteni... sokkal szebb, jobb alapotu hazban van, mint eddig. Falun mar majdnem radolt a haz.
Le kell nyelni ezeket, aztan csinalod ugy, ahogy neked jo. Nem tudsz veluk mit kezdeni, nem teljesen szazasak mar.
Kerdezo, megoldast akarsz, vagy csak egy kis szimpatiat?
Elobbi esetre csomo jo valaszt kaptal, a legegyszerubb megmondanu, hogy mama, nem kell a hazad, nem koltozom 'haza' mert nem olyan eletet akarok mint neked volt, es ha meg egyszer ezzel piszkalsz, nem jovunk el hozzad se most, se kesobb. Attol hogy rokon, nem kotelezo vele joban lenni.
Utobbi esetre a baratnoidet ajanlom (marmint ha csak szimpatiat akarsz).
Nem szimpátiát akarok, hanem a válaszok olyan érveket tartalmaznak, hogy a diplomával jobb az elhelyezkedési lehetőség, és ugyan miért akarnék falun lakni egy romos házban.
De pont az a lényeg, hogy az unokatestvéreim és anyumék is azért kapnak szemrehányást, mert "városi értelmiségiek" lettek. Nagymamám pont az
ért neheztelt anyumékra, mert "jól" éltek.
Érzelmi zsarolás.
Aki ebben benne van, nem látja tisztán a helyzetet. Nehéz a saját családoddal szembe menni.
Én hagytam, de téged ne befolyásoló az "idióta" nagyanyám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!