Nagymamám azt szeretné, hogy hagyjam ott az egyetemet és költözzek falura, mondván akkor rám hagyja a házát. Egyre erőszakosabb, hogy lehet leállítani?
Nagyapám gyári munkás volt, nagymamám háztartásbeli. Mindketten nyolc általánost végeztem, nagybátyámnak szakmája van, anyukámnak érettségije szakképesítéssel. Nagybátyám a szomszédjában lakik. Nagyszüleim bánatára anya értelmiségihez ment hozzá, és beköltöztek a városba. Utazgattak, "uraskodtak", amit a nagymamámék nem néztek jó szemmel. Aztán megszülettem én, feloldódott a feszkó, de mamám mindig mondta, hogy költözzünk falura hozzájuk. Nagymamám imádott, nagypapám nem törődött a "lányunokával". A két fiú unokatestvérem dolgos és szorgalmas, de nagymamám mindig sopánkodott, hogy túl sokat járnak tanulmányi versenyekre. Később az volt a baja, hogy nem a helyi főiskolára jelentkeztek, hanem Pestre tanulni. Dolgoznak és jó állásuk van, eszükben sincs hazaköltözni. Mivel én maradtam otthon, nagymamám rám akarja hagyni a ház rá eső felét (másik fele ugye anyámé és az öccséé), illetve nagybátyám is lemondana a részéről, ami a nagyapám után maradt rá (a háznegyedről), ha kivásároljuk.
Én most kezdtem az egyetemet, bár közelebb, de nagymamám azt mondja, hogy miért tanulok, miért nem megyek férjhez és kezdek el dolgozni.
A barátom orvosnak tanul, őt se szívleli, ugyanazért, amiért apámat se szerette - értelmiségi. Amúgy őt egyetemen ismertem meg, nagymamámnak az a véleméyne, hogy miért nem a közelben keresek magamnak vőlegényt.
Ja, és azt szeretné, hogy hagyjam ott az egyetemet, mert én haza már úgyse jövök lakni ha elvégzem, költözzek hozzá, menjek férjhez, és legyek háztartásbeli.
Miért én? Miért nem az unokatestvéreimet marasztalja? Mert azt még értem, hogy azt mondja, hogy a nő helye otthon van, nem karriert kell építeni, de azt is utálja, hogy a párom, aki nem a vőlegényem orvosnak tanul.
Elképzelhető, hogy idővel nagymamád belenyugszik, hogy neked más életforma a megfelelő, ha meg nem, akkor maximum magának okoz problémát az állandó sopánkodással. Próbáld ignorálni és élj úgy, ahogy neked tetszik. Ha idegesít, találkozz vele kevesebbet, az egyetem miatt ez pont megoldható lesz.
Vagy majd mesélj neki arról, mennyire tetszik neked az egyetem, milyen jó programokra jártok a barátoddal stb. Persze erre is sopánkodni fog, de ha nyíltan felvállalod, hogy neked nem a falusi háztartásbeli életforma a vonzó, akkor hamarabb beletörődik és kevesebbet nyaggat.
De nekem nem kell a ház. Egyke vagyok, a lakásunk az én nevemen van. Ha a nagymamám meghal (ami nem mostanában fog bekövetkezni) úgyis eladjuk a telket. Sőt, még abba is belemennék, hogy az egyik unokatestvérem nevén legyen a ház, a másikén a nagybátyámék háza van.
Amúgy eredetileg így lett volna, de nagybátyám rábeszélte a nagymamámat, hogy hagyja rám a házát. Nagymamámnak amúgy is bűntudata van, amiért "megtagadta" a lányát, amiért apámhoz ment férjhez.
És akkor mi van?
"Köszönöm nagyi, de én máshogy tervezem az életem."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!