Nagymamám azt szeretné, hogy hagyjam ott az egyetemet és költözzek falura, mondván akkor rám hagyja a házát. Egyre erőszakosabb, hogy lehet leállítani?

Nagyapám gyári munkás volt, nagymamám háztartásbeli. Mindketten nyolc általánost végeztem, nagybátyámnak szakmája van, anyukámnak érettségije szakképesítéssel. Nagybátyám a szomszédjában lakik. Nagyszüleim bánatára anya értelmiségihez ment hozzá, és beköltöztek a városba. Utazgattak, "uraskodtak", amit a nagymamámék nem néztek jó szemmel. Aztán megszülettem én, feloldódott a feszkó, de mamám mindig mondta, hogy költözzünk falura hozzájuk. Nagymamám imádott, nagypapám nem törődött a "lányunokával". A két fiú unokatestvérem dolgos és szorgalmas, de nagymamám mindig sopánkodott, hogy túl sokat járnak tanulmányi versenyekre. Később az volt a baja, hogy nem a helyi főiskolára jelentkeztek, hanem Pestre tanulni. Dolgoznak és jó állásuk van, eszükben sincs hazaköltözni. Mivel én maradtam otthon, nagymamám rám akarja hagyni a ház rá eső felét (másik fele ugye anyámé és az öccséé), illetve nagybátyám is lemondana a részéről, ami a nagyapám után maradt rá (a háznegyedről), ha kivásároljuk.

Én most kezdtem az egyetemet, bár közelebb, de nagymamám azt mondja, hogy miért tanulok, miért nem megyek férjhez és kezdek el dolgozni.

A barátom orvosnak tanul, őt se szívleli, ugyanazért, amiért apámat se szerette - értelmiségi. Amúgy őt egyetemen ismertem meg, nagymamámnak az a véleméyne, hogy miért nem a közelben keresek magamnak vőlegényt.