Mit kezdjek az életemmel?

Sziasztok!

Elég fura problémám van, és nem tudom, kivel beszélhetném meg. Tehát inkább kiírom ide. 25 éves vagyok. Még tanulok, de lassan befejezem, és ki kell lépnem úgymond az életbe. Eddig nem gondoltam bele, mert bár randiztam, sőt együtt is éltem valakivel, nem agyaltam a jövőn, de most valami bekattant. Mindig elég határozott, talpraesett ember voltam, biztosan tudtam, mit várok az élettől. Most például a világból lehetne kizavarni egy párkapcsolat gondolatával is. Mégis.. Lassan betöltöm a 26-ot és azon agyalok, mi lesz velem 70 évesen. Egy-két barátom van, de bizalmasnak nem nevezném őket, az mindig a nagymamám volt. Kora ellenére elég racionálisan gondolkodik, kb úgy, mintha 40 lenne. Én jól érzem magam egyedül. Nem mondom, hogy 10 éven belül nem szeretnék egy stabil párkapcsolatot, de 30 éves korom előtt biztosan nem. Szeretnék karriert, utazni, nem akarom feladni a hobbijaimat. Most úgy érzem, és ez igaz volt az exemre is, hogy egy kapcsolatban nem tudom magamat adni, mert úgy nem kellenék senkinek. Független vagyok, nem szeretem, ha elszámoltatnak. De van egy gyerekes, érzékeny énem is. Csak egy példa: sosem tudnék megválni a gyerekkori hóembergyűjteményemtől, de ezt az exem elvárta volna. Szeretem az életem, jól elvagyok. Most az is képes örömet okozni, ha elmehetek pár hétre csak a családommal. De bennem van a félsz is, hogy mi lesz, ha már nem lesznek a nagyszüleim. Egyedül maradok, mert rabnak érzem magam egy kapcsolatban és ezért nem lépek, vagy megalkuszom valaki mellett, és feladom magam csak hogy ne maradjak egyedül? A gyerek kérdés is para. Mert legfeljebb azért vállalnék gyereket, hogy legyen, aki továbbviszi a családi hagyományt.

Tehát ha valaki képes volt ezt végigolvasni, adjon tanácsot: tényleg baj, ha nem kezdek gőzerővel férfit fogni és gyereket csinálni? A normális tanácsokat előre is köszönöm!