Mit csináljak a nagymamámmal? Ez már így tarthatatlan!
Ötleteket szeretnék kérni, mert már elég kényelmetlen a helyzet. Édesapám felöli nagymamámmal nagyon megromlott a viszonyunk. Kiemelkedö sohasem volt, de ez egyre csak rosszabb lett. Mindig is egy érdekembernek tartottam, sohasem volt egy jó anya, odahúzott ahol több csurrant neki, apukámat is teljesen kihasználja. Vagyis márcsak próbálná, de nem hagyja magát. Mindig is tradicionális értékeket képviselt a maga kifacsart módján: értem azt, hogy minél hamarabb férjhez menni (lehetöleg jó pénzes pasihoz, szülni egy valagnyi gyereket.
A konfliktusunk ott kezdödött amikor egyetemre mentem, mivel szerinte ez pénz és idöpocsékolás, nem való az nönek. Plusz nézzem meg a faluban élöket, hogy akinek van is diplomája annak nincsen munkája. (ez megváltozott, amikor végighurcibált a falun, mint a bazári majmot, hogy neki egyetemre járó unokája van. ugyanis én voltam az elsö). Aztán folytatódott azzal hogy utazgatni kezdtem a keményen megkeresett pénzemen, és nem adtam haza legalább a felét. Nem értette, hogy ilyen önzö gyereket neveltek (a szüleim nem is hagyták volna, hiszen már külön éltem). Aztán nyaggatott azzal, hogy mikor lesz már férjem, hiszen húszévesen vénlány vagyok, és a komoly kapcsolat nem számít ha nem húzott gyürüt az ujjamra. Aztán persze kárörvendett, hogy szakitottam a barátommal. Majd megismertem a mostani páromat, mostmár volegenyemet. Mar a kezdetektol nem tudta elfogadni, ahogy o fogalmaz idegen. Ugyanis ausztral, es akarmilyen kedces volt (draga ajandekot vitt neki), egyszeruen csak utalkozott felette. Nem tudta megbocsajtani, hogy nem magyar fiut talaltam. Es, hogy nekem a magyarok nem eleg jok, mert sznobra lettem nevelve. Aztan a nagy utalatban veletlenul becsuszott a baba, 21 éves fiatal lany voltam, erosen gondolkoztunk az elvetetesen, hiszen alig csak egy eve jartunk. (apukam kikotyogta neki, nem is ertem, hogy). Teljesen kikelt magabol, hogy mar pedig az O unokajat senki sem fogja meggyilkolni. Ha kell o felneveli (egy kovet sem biznek ra). Persze nem erdekeltek az anyagiak, mert allitasa szerint o felnevelt ket gyereket egy szobakonyhaban, ahol meg furdo sem volt es a szuleivel eltek. Vegul megtartottuk a fiunkat, nagy is volt az orome. Persze rogton jott az eskuvo tema, hogy nem nevelhetjuk vadhazassagban a gyermekunket, es a vegyes hazassag meg mindig jobb annal. Megha ilyen elfajzott, tetovalt a parom. Kesobb mindent megkritizalt, hogy a baba ket anyanyelvu lesz, minek akarjuk angolra tanitani (talan, hogy tudjon az apjaval is beszelni), hogy miert megyek ilyen hamar vissza dolgozni, mikor megtehetnenk, hogy otthon maradok amig felno. Milyen puccos maganbolcsibe adjuk a fiunkat, milyen sznob lesz igy belole, akar csak a szulei... Es a sor vegtelen, de tenyleg.
Aztan igy sok ev utan, 26 evesen az eskuvonket tervezzuk. Mar meghivtuk ot is, de nagyon kezdem megbanni. Oszinten azon gondolkodom, hogy visszamondom a meghivast. Egyszeruen mindenbe beleszol, es mar nem tudom helyen kezelni. Templomi eskuvot akar, en nem. Le k****ott mert rovid ruham lesz. Tul puccos helyen lesz az eksuvo stb.
Egyszeruen tenyleg azon a ponton vagyok, hogy megszakitok vele minden kapcsolatot. Ezt nem szeretnem, mert nalunk a csalad mindenek elott, de mar tenyleg csak egy kis dolog hianyzik es vege.
A szuleim mellettem allnal, anyukam mar eleve sem partolta, hogy meghivjuk, csak apukam miatt teszem, mert megis csak az anyja.
Ha van barkinek hasonlo tapasztalata, hogy hogyan oldottak meg orommel veszem a tanacsot!
Elore is koszonom,
26N
Az idősek màr csak ilyenek, ilyennek "kell" szeretni őket :)
Èn a helyedben megpróbálnék beszélni vele, elmondanám hogy nagyon szeretem, DE.... és itt felsorolhatod ezeket a konkrét dolgokat. Majd el lehet neki mondani, ha nem tud/akar rendesen viselkedni (nem beszólni, nem megszólni, nem fanyalogni stb.) akkor nem látjátok szívesen az esküvőn.
Ez gondolom lenne olyan kínos a faluban, hogy ne kockáztassa meg az égést, és visszavesz ;)
"fogatta el"
"bármijen"
Nem létezik, hogy diplomás vagy.
Amúgy meg egy p...
Mamának megmondod, hogy visszavonod a meghívást, aztán viszlát.
Mit tipródsz ilyenen? Itt a gyk-n???
Off: Haha! Pedig az vagyok, csak ezen a bolond telefonon nem tudom rendesen visszaolvasni a kommentemet. Sorok kimaradoznak es csak remenykedem, hogy nem irtam el. Nade ment a zold, koszi az eszrevetelt. ☺
ON: Tobb oldalrol szeretem a dolgokat kivesezni, mar a csaladdal es a baratokkal is megtortent, ez volt az utolso nezopont. Neha szukseg van idegenek tanacsara is. Ennyi kellett. Mihamarabb leulok beszelni vele. Ha tudja turtoztetni magat akkor esetleg eljohet, ha megint teljesen negativ lesz es meg sem hallja amit mondok akkor itt a vege. Aztan meg elgondolkodhat a dolgokon. Talan javara valik, mert eddig nem sokan mondtak neki nemet, es nem erzi a tetteinek a kovetkezmenyet. Na most lesz.
" bolond telefonon"
Akkor ne haragudj. Nem tudtam, hogy a telefonodon egymás mellett van a "j" és az "ly". :P
Kérdező, szerintem előttem írták már egy páran:
Hogyhogy ennyire kivagy egy szerencsétlen "szűklátokörű" öregasszony beszólogatásaitól?
valószínű azért, mert szerintem te is érzed, hogy van néhol igazság azokban a dolgokban, amihez a fejedhez vág, különben nem fájna az igazság.
Pl az, hogy a gyönyörű gyereked megölése akár egy pillanatig is megfordult a fejedben.
A nagymamád erős akaratú asszony, és, mint leírod, egy szoba-konyhában felnevelte a gyerekeit, valszeg 100x nehezebb körülmények között, mint amivel te valaha is találkoztál.
Ezekkel a beszólásokkal igazából az ő élettapasztalat akarta/akarja megosztani veled, valószínűleg keresetlen stílusban. Az más kérdés, hogy ezek már kevéssé relevánsak.
De az biztos, hogy jót alatt velük, csak te vetted ezeket a személyed elleni támadásnak.
Én a te helyedben megpróbálnám ezek fényében újraértékelni a kapcsolatomat vele.
Az esküvőre meg hívjad meg, szerintem inkább a te szégyened, ha nem tudod elviselni a saját öreganyádat.
Mindenért a mamát hibáztatod. Tényleg nem volt szép kikotyogni, hogy becsúszott a baba. De nehogy már azért tartottad meg, mert a mama azt akarta. Kedvesség meg nem egyenlő a drága ajándékkal.
"Aztan a nagy utalatban veletlenul becsuszott a baba" Erről is szegény öregasszony tehet? Ő csinált fel?
Nem kell hagyni, hogy beleszóljon mindenbe. Amíg látja, hogy ennyire számít a véleménye, addig bele is fog beszélni. Te mindig azt csinálod, amit ő elvárna. Hívd meg, ott meglesz valahogy, nem fog jelenetet csinálni.
Nekem és a szüleim között 40 év van. Sokkal rosszabb gondolkodásuk van, mint a mamádnak. Állandóan azt hajtogatták, hogy "rendes parasztgyereket" hozzak a házhoz és esküvőig le ne feküdjek senkivel. Belőlem 21 évesen kiverte volna apám a gyereket, az biztos. Mégis meghívtam őket az esküvőmre, ott még ők is moderálták magukat.
Nem kell minden frusztráltságod miatt a nagymamát okolnod.
"...a nagy utalatban veletlenul becsuszott a baba" - ilyet épeszű ember nem ír le a nagymamájáról, magáról, de különösen a gyerekéről.
Kár fáradnod azzal a diplomával, a szemléleted mindig is falusi libuska marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!