Mit csináljak a nagymamámmal? Ez már így tarthatatlan!
Ötleteket szeretnék kérni, mert már elég kényelmetlen a helyzet. Édesapám felöli nagymamámmal nagyon megromlott a viszonyunk. Kiemelkedö sohasem volt, de ez egyre csak rosszabb lett. Mindig is egy érdekembernek tartottam, sohasem volt egy jó anya, odahúzott ahol több csurrant neki, apukámat is teljesen kihasználja. Vagyis márcsak próbálná, de nem hagyja magát. Mindig is tradicionális értékeket képviselt a maga kifacsart módján: értem azt, hogy minél hamarabb férjhez menni (lehetöleg jó pénzes pasihoz, szülni egy valagnyi gyereket.
A konfliktusunk ott kezdödött amikor egyetemre mentem, mivel szerinte ez pénz és idöpocsékolás, nem való az nönek. Plusz nézzem meg a faluban élöket, hogy akinek van is diplomája annak nincsen munkája. (ez megváltozott, amikor végighurcibált a falun, mint a bazári majmot, hogy neki egyetemre járó unokája van. ugyanis én voltam az elsö). Aztán folytatódott azzal hogy utazgatni kezdtem a keményen megkeresett pénzemen, és nem adtam haza legalább a felét. Nem értette, hogy ilyen önzö gyereket neveltek (a szüleim nem is hagyták volna, hiszen már külön éltem). Aztán nyaggatott azzal, hogy mikor lesz már férjem, hiszen húszévesen vénlány vagyok, és a komoly kapcsolat nem számít ha nem húzott gyürüt az ujjamra. Aztán persze kárörvendett, hogy szakitottam a barátommal. Majd megismertem a mostani páromat, mostmár volegenyemet. Mar a kezdetektol nem tudta elfogadni, ahogy o fogalmaz idegen. Ugyanis ausztral, es akarmilyen kedces volt (draga ajandekot vitt neki), egyszeruen csak utalkozott felette. Nem tudta megbocsajtani, hogy nem magyar fiut talaltam. Es, hogy nekem a magyarok nem eleg jok, mert sznobra lettem nevelve. Aztan a nagy utalatban veletlenul becsuszott a baba, 21 éves fiatal lany voltam, erosen gondolkoztunk az elvetetesen, hiszen alig csak egy eve jartunk. (apukam kikotyogta neki, nem is ertem, hogy). Teljesen kikelt magabol, hogy mar pedig az O unokajat senki sem fogja meggyilkolni. Ha kell o felneveli (egy kovet sem biznek ra). Persze nem erdekeltek az anyagiak, mert allitasa szerint o felnevelt ket gyereket egy szobakonyhaban, ahol meg furdo sem volt es a szuleivel eltek. Vegul megtartottuk a fiunkat, nagy is volt az orome. Persze rogton jott az eskuvo tema, hogy nem nevelhetjuk vadhazassagban a gyermekunket, es a vegyes hazassag meg mindig jobb annal. Megha ilyen elfajzott, tetovalt a parom. Kesobb mindent megkritizalt, hogy a baba ket anyanyelvu lesz, minek akarjuk angolra tanitani (talan, hogy tudjon az apjaval is beszelni), hogy miert megyek ilyen hamar vissza dolgozni, mikor megtehetnenk, hogy otthon maradok amig felno. Milyen puccos maganbolcsibe adjuk a fiunkat, milyen sznob lesz igy belole, akar csak a szulei... Es a sor vegtelen, de tenyleg.
Aztan igy sok ev utan, 26 evesen az eskuvonket tervezzuk. Mar meghivtuk ot is, de nagyon kezdem megbanni. Oszinten azon gondolkodom, hogy visszamondom a meghivast. Egyszeruen mindenbe beleszol, es mar nem tudom helyen kezelni. Templomi eskuvot akar, en nem. Le k****ott mert rovid ruham lesz. Tul puccos helyen lesz az eksuvo stb.
Egyszeruen tenyleg azon a ponton vagyok, hogy megszakitok vele minden kapcsolatot. Ezt nem szeretnem, mert nalunk a csalad mindenek elott, de mar tenyleg csak egy kis dolog hianyzik es vege.
A szuleim mellettem allnal, anyukam mar eleve sem partolta, hogy meghivjuk, csak apukam miatt teszem, mert megis csak az anyja.
Ha van barkinek hasonlo tapasztalata, hogy hogyan oldottak meg orommel veszem a tanacsot!
Elore is koszonom,
26N
Jezusom... meg ne hívd! A bugyuta, irigy megjegyzéseivel, és sértegetéseivel tönkre fogja tenni életed legszebb napját!
Ha jol sejtem nem kell sokat várni az újabb piszkálódására... A következő ilyen alkalommal, egyértelműen a tudtára kell adni, hogy; Na kedves Mama, most telt be a pohár! Az esküvőmre ezek után nem vagy hivatalos, és ezek után köszönésre redukáljuk a kapcsolatot!
Kalap kabát... aztán majd elgondolkodik...
Nem vagy szimpatikus.
Végigrágtam magam ezen a szóf.sásos.
Akármilyen a nagyi, számomra egy felkapaszkodott, frusztrált, agresszív, sznob nő képe rajzolódott ki rólad.
Ezen kellene változtatnod, te még fiatal vagy, talán ha nagyon igyekszel, sikerülhet!
Persze, hogy szembe jut neha napjan. Es ez nem azt jelenti, hogy nem o lenne az eletem, a szemem fenye, a napom es a csillagom. Mar semmiert nem cserelnem el. De ott alltam 21 evesen, egy egyaltalan nem stabil kapcsolatban, friss diplomaval a kezemben, terhesen. Igen az elvetetes egy opcio volt, mert nem ereztem magam eleg erettnek hozza. De ezen felulemelkedtem es eletem kegjobb dontese volt, ma sem csinalnek maskepp semmit. De igenis van az az elethelyzet, amikor nincs mas lehetoseg.
Es igen nem engedtem volna neki, mert mar mindenkit tonkretett a kornyezeteben. Nagypapám mellette lett alkoholista, ebben is halt meg szegeny, majcirozissal. Apukamat mar 12 evesen dolgozni kuldte (persze feketen), osztondijjal tovabbtanulhatott volna mert nagyon tehetsegesen rajzolt, de o nem engedte, mert a tanulas az nem penz. Apukam meselte, ha nem ugy mentek a dolgok, ahogy neki tetszett neha nagykessel ment nagypapamnak, es apunak kellett leallitani. Akkor is anyuekra akaszkodott, amikor osszehazasodtak, kifacsart minden penzt toluk, majdnem valas lett a vege. Szoval minek kellett volna neki egy baba? Meg egy eletet tonkretenni? Nem volt eleg a tobbi?
Es az egy valagnyi gyerek az o szava jarasa, csak probaltam visszaadni a szavait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!