Hogyan bújhatnék ki a nagymamámmal való találkozások alól?

igen, elég bunkónak tűnhetek így első látásra. nem kérem, hogy azt írjátok, hogy a család a legfontosabb stb, mert egyetértek, de az apai nagymamámmal nem szándékozok szülinapokon és karácsonyon kívül találkozni.

van rá okom. nővérem és anyukám már évek óta nincs velük jóban, ezért hozzánk nem jöhet. kiskoromban nem értettem, ugyanis én jóban voltam vele. modern, van facebook-ja, régen msn-en beszéltünk. kisebb koromban minden nap beszéltünk, titkokat is elmondtunk egymásnak. aztán elkezdtem kamaszodni, plusz megismertem a valódi énjét. sokszor érzelmileg zsarolt, és nem is ismer igazán. nem nagyon szeretek olvasni (lehet megvetni...:D) és könyvet kaptam tőle egyik karácsonyra, aztán hallgathattam, hogy mekkora bunkó vagyok, amiért nem örülök neki és nem olvasom el.

volt egy rosszabb korszakom, amikor a szüleimmel is rosszban voltam, a barátaim mind iskolán kívül voltak, tanulási nehézségeim is voltak. ő (elmondása szerint csak segíteni akart) minden nap a fejemhez vágta, hogy mekkora sz*r vagyok, béna, meg hogy a szüleimmel kéne töltenem minden percemet, közben ilyen suttyó módon rosszban merek lenni velük. egyszer felhívott, kiakadt a rossz kedvemre, kinyomta a telefont, és elterjedt a családban, hogy én b*sztam rá a telót.

elvárta, hogy minden héten találkozzunk, minden nap beszéljünk, és amikor nem így volt, megsértődött, érzelmi zsarolásba kezdett, meg akarta mondani, hogy mit csináljak. egyszer az ő kerületében voltam házibuliban, és amikor ez kiderült, lecseszett, hogy nem mentem át hozzá, de még egy sms-t sem írtam neki, hogy a közelben vagyok.

aztán jöttek a családi szidások. szidta anyukámat, hogy rossz anya, mert amikor orvosnál voltam és felhívott valamit megbeszélni, nem kérdezte meg, hogy mi volt az orvosnál. ez van, nem szokása telefonon ilyeneket megbeszélni, ha úgyis egy óra múlva hazaérek, hát minek? az anyai nagymamámat (akit én imádok) nem szereti, mert ő velünk lehet, akár nálunk is. egyszer nem írtam vissza neki msn-en, mert a másik mamám nálunk volt és vele foglalkoztam. amikor visszaültem a géphez, mondtam neki, hogy bocsi, de itt a mama. elkezdett utálkozni, hogy ő bezzeg átmehet, ő fontosabb nekem, stb. hát igen, basszus, tényleg fontosabb!

egyszer elutaztak szüleim pár napra, a másik mamám volt velem. én beültem a kádba 1 órára, közben hívott apu, hogy megérkeztek, minden oké, stb. amikor kijöttem a kádból és a géphez kerültem, egy dühös üzenet várt rám: miért nem szóltam, hogy már beszéltem apuval (úgy kb fél órával ezelőtt, miközben a kádban ültem)?

elzavart tanulni, mondom mindjárt még 10 percet facezek. és akkor érzelmi zsarolás: ez annyira szörnyű, te vagy az egyetlen a családban, akinek a szórakozás fontosabb, mint a munka...

na igen, tudom, hogy lesz egy pár olyan, aki azt gondolja, hogy ezek nem is nagy problémák, de ezek igazából csak a töredékei az egésznek... és nekem igenis nagy bajok. ráadásul nővéremet annyira megbántotta, hogy ő 10 évig egy szót nem váltott vele.

az exem régen mindig kibújtatott a programok alól, de a mostani barátom nem ér rá mindig, ezért nem tudok már mit kitalálni, hogy ne kelljen olyan gyakran mennem. most egyhuzamban 3x voltam ott, elég sok volt.

mit tanácsoltok?

és ismétlem: nem szidást kérek, köszönöm szépen! :)

18/L