Hogyan legyek türelmesebb a nagymamámmal?

A nagymamám most 70 éves.Nagyon szeretem őt és nagyon sokat köszönhetek neki,igyekszem is vele sokat törődni.Minden nap beugrom hozzá meginni egy kávét és beszélgetni egy kicsit,illetve naponta többször is felhívom,mert egyrészt én is szívesen beszélgetek vele,illetve tudom azt is,hogy idős korban az embernek az ilyen jellegű törődésre is szüksége van.

Sajnos az utóbbi időben szellemileg is egyre inkább elkezdett öregedni,és sokszor nagyon nagy türelem kell hozzá.Pl. ugyanazt a dolgot megkérdezi egymás után 5-ször,és nem azért,mert felfogni képtelen,hanem nem figyel oda a válaszra,mert látom is rajta,hogy miközben beszélek neki egész máshol jár az agya.

Vagy újabban (régen nem volt ilyen) felvette azt a szokását,hogy mindenkit szapul,beleértve a testvéremet,édesapámat,a páromat,mindenkit,még olyan embereket is,akiket nem is ismer igazából...

Egyre házsártosabb,mindenért veszekszik a körülötte élőkkel,de tényleg a legapróbb semmiségek miatt is.Mindenen megsértődik,leginkább azon,ha megkér (bár általában inkább utasít) valakit valamire,és az nem csinálja meg abban a pillanatban,csak mondjuk fél órával később.Pl. múltkor szólt apunak (aki az ő veje),hogy nyírja le a füvet.Apu mondta ,hogy lenyírja,de majd este,mert nem szeretné a legnagyobb déli hőségben tologatni a fűnyírót,ha nem feltétlen muszáj.Erre kiakadt,hogy akkor nem is kell lenyírni,ha apa ennyire nem képes meg stb.

Mindenkit irányítani akar maga körül,csak akkor érzi jól magát,ha mindenki azt csinálja,amit ő mond.

Meg még sok egyéb hasonló dolog,amit nagyon nehezen tudok tolerálni.

Tudom,hogy bennem is van hiba,és én sem vagyok tökéletes,mert én meg alapvetően kicsit türelmetlen típus vagyok és hirtelen felkapom a vizet dolgokon.

Biztos,hogy én is fárasztó leszek idős koromban és lehet,hogy nekem még nehezebb természetem lesz.

Kérlek segítsetek,hogy hogyan lehetnék vele kicsit türelmesebb.

Nagyon szeretem a mamámat,tényleg rengeteget köszönhetek neki,mert nagyon sokat kaptam tőle (nem csak anyagiakban,hanem törődésben,szeretetben),és nagyon bánt,amikor összeveszek vele valamin,mert nem szeretnék neki fájdalmat okozni,de sajnos tényleg sokszor van,hogy elszakad a cérna és kifakadok,főleg amikor mondjuk a páromat vagy aput kritizálja,ráadásul nem is olyan miatt,hogy vele csúnyán viselkedtek (ilyen miatt mondjuk nem is tudná,mert mindketten nagyon nagy tisztelettel és kedvességgel bánnak a mamával),mert azzal is tisztában vagyok,hogy nekik is vannak hibáik,de mégsem szeretem napi szinten azt hallgatni,hogy a párom ilyen,apukám olyan,mert rosszul esik,még ha tudom is,hogy van,ami igaz,de sokszor nincs is alapja a kritikának...

24/L