Meghallottam, hogy a nagymamámnak nem én vagyok a kedvence és sokkal jobban szereti az unokatesóimat. Most hogy viselkedjek ez után?

Kivételezés mindig is volt és lesz. Bevallottan vagy leplezetten, vállaltan vagy burkoltan. De azért az durva, amikor ki is van mondva.

Az én nagyszüleimről is tudom, hogy próbálnak igazságosak lenni, de az érzéseket nem tudják leplezni. Például, ha mi vagyunk náluk látogatóba, akkor biztosan eljön az a pont, amikor az unokatestvéreimet dicséri, vagy egyszerűen róluk beszél. Ez fordítva nincs így, sőt, sokszor még előttem is vállaltan megkérdezi, hogy az öcsém foglalkozása az szakma egyáltalán? (programzó) Merthogy az unokatestvérem milyen ügyes szakmunkás (kőműves). Biztos az is hozzátesz, hogy az unokatestvéreim gyakrabban látogatják őket, közelebb kerültek hozzájuk. Nem is hibáztatom ezért. De ha hallanám egyértelműen kimondva, az nekem is rosszul esne.

,,Meghallottam, hogy a nagymamámnak nem én vagyok a kedvence ,,

Ebből már nagyon sok mindent le lehet szűrni, miért is várod el hogy kedvenc legyél... Lehet az ilyen maganista viselkedés miatt vannak az unokatesoid előtérbe helyezve

Mikor olvastam a történetedet, abban a pillanatban az én nagymamám ugrott be. Ő külön-külön az összes unokájának azt mondta, hogy ő a kedvence. Persze én is meghallottam véletlenül, nem egyszer. Nem tudom, lehet csak jót akart... :-/

A te nagymamádtól viszont elég furán hangzik, hogy 4-en vagytok, és abból 3 a kedvence...? Ha kedvenced van akármire vonatkoztatva, az 1 dolog, nem? Pont ez a fogalom lényege... Úgyhogy elhiszem, hogy rosszul esett, de ne foglalkozz vele, csúnyán szólva szerintem csak "nyalizott" nekik.

Anyum egyke, de apai oldalról van négy unokatesóm. Én nemhogy nem vagyok kedvenc, de le se vagyok szarva, mert anyum "nem érdemli meg" nagymuterom édes pici ártatlan fiát (épp fordítva van), és ezt 21 év alatt nem tudták feldolgozni a nagyszülők, így értelemszerűen én is egy szégyenfolt vagyok.

Míg unokatesóimat ide vitték, oda vitték, felvigyáztak rájuk, elhalmozták őket ajándékkal, rám két percet nem tudtam figyelni. Mindent anyu intézett, amíg apu a munkahelyén élt, segítséget nem kapott.

21 év után ott tartunk, hogy nem keresnek, nem keressük őket. Amúgy is flúgos a család, gyűlölöm őket, szóval tulajdonképpen szívességet tettek, mert nem kell jópofiznom velük húsvétkor meg karácsonykor. A legkisebb unokatesómról már nem is tudok semmit, 3 éve születhetett.

Az ilyen nagyszülőkkel meg kell szakítani a kapcsolatot, aztán kész. Nem szeretnek = nem fognak hiányolni.

Nekem nem világos, hogy ki ondta, hogy a "kedvencek". A nagymama mondta a másik három unokájának, hogy "ti vagytok a kedvenceim"? Vagy a másik három unoka mondta egymás között, hogy úgy gondolják "mi vagyunk a nagyi kedvencei"?

Mindegyik verzió rosszul esik persze. De úgy szokták mondani, hogy az ember a rokonait és a szomszédait nem válogathatja meg, el kell fogadni, amit a sors összehoz...

Ha nagymamád esetleg két hét múlva neked mondja azt, hogy "te vagy a kedvencem, de psztt..." akkor ne lepődj meg, és ne háborodj föl. ez van, a mami ilyen.

Fogsz még csalódásokon átesni a családi-rokoni kapcsolatokat illetően...szinte minden családban vannak gondok, nem is kicsik...