Van olyan hogy a nagyszülő jobban szereti az egyik gyermeke gyerekeit mint a másikét?

nálunk is ez van. Egyik mamának 6 unokája van, 5en 26-20 közöttiek,engem szeret a legjobban, mindig ki is fejezi (zavar is, mert a többiek előtt is mondja), illetve a legkisebbet, de ő csak 3 éves.

Másik mamának 3+1 unokája van (a +1 gyerkőcöt hozta az élettárs a családba), ő próbál egyenlő lenni, de talán ő is engem szeret a legjobban. Mondjuk félig ő nevelt fel, sokat voltam nagyon nála. De bármelyikünk kérhet tőle bármit, amennyire tud, segít.

És, nem ott van az ok, hogy idősebb vagy fiatalabb, vagy kinek a gyereke.

Elő kell venni a régi családi fényképeket, és meséltetni kell, úgy derül ki.

A szülők is a rájuk hasonlító gyerekkel törődnek. Ezért lenne fontos a nagy család, a közel élés, mert akkor mindenkire jutna olyan családtag, aki pont őt favorizálja.

Igen, anyám a testvérem gyerekeit imádja, szereti, költ rájuk, mindent megenged, elnéz nekik. Az én lányomat max megtűri. Az ok: én örökbefogadtam a lányomat, és ö nem érzi saját unokájának.

Apám viszont nem tesz különbséget. Az összes unokáját egyformán szereti.

Igen, en is igy vettem eszre sajnos. Mindket nagymamamnal az "aranykosarkaban" vagyok, de a nagypapamnal pl. nem, es van meg ket unokatestverem, akik szinten kiemelt figyelmet elveznek egy-egy nagyszulotol. Talan az az oka, hogy hasonloak a szemelyisegek, nekem az egyik nagymamam mindig mondogatja, hogy a fiatalkori onmagara emlekeztetem, illetve, ugy vettem eszre, hogy ez foleg nagyobb csaladban fordul elo, ahol nagyon sok a gyerek (nekem 15 unokatesom van, tehat "van valasztek").

Igyekeznek mindenkit egyforman szeretni, sosem kapunk ertekesebb ajandekot, nagyobb szelet sutit, vagy kulonb programot, mint a tobbiek, de azert lehet erezni, hogy ki a kiskedvenc. Imadom a nagyszuleimet, de sajnalom azokat az unokatestvereimet, akik nem "kedvencek", ahogy teged is sajnallak.

Van ám... apumat jobban szerette mamám, elsőszülött fiú volt, ám anyumat gyűlölte... mivel a szüleim nevelési módszere különbözött mamám szemléletétől, így engem se kedvelt túlzottan.

Míg én az utcán játszottam a többi gyerekkel, fociztunk, szerepjátszottunk, bicikliztünk, kutyáztunk, békát fogtunk és minden koszos dolgot csináltunk, addig unokatesóim (szintén lányok) a házban babáztak, főztek, és mindenféle csajos dolgot csináltak.

Ezért én voltam a fekete bárány. Később munka terén is fiús szakmát választottam, amire a szüleim büszkék, mamám szerint haszontalan és nem lehet belőle megélni. Kutyával élek, kutyával alszom. Párom ezt szimpatikusnak találta, sokszor ő hívja fel a kutyámat az ágyba. Mamám szerint mindez olyan, mintha egy istállóban élnénk.

Ettől függetlenül egyenrangúan kapunk unokatesóimmal mindenből, ha az egyik kap pénzt, akkor a másik is, és a maga módján próbál is segíteni, várja is hogy menjek, tehát nem kifejezetten rossz a viszony. Ám könnyen összeveszünk, mert hamar eljutunk az életem szidásáig, és az unokatesóimmal való összehasonlításig, amit nem tűrök.