Van olyan hogy a nagyszülő jobban szereti az egyik gyermeke gyerekeit mint a másikét?

Van, egyszer nagyanyám meg is mondta, hogy a másikat jobban szereti. Aztán, hogy nem gondolta komolyan...na persze

Ezért kell 1 gyerek, kevesebb konfliktus, kénytelen azt az 1-et szeretni.

Nálunk is így van. Csak én a "középső generáció" vagyok.

Anyósomnak már pici kora óta megengedtem, hogy a fiammal legyen. 3,5 éves most, de már többször volt nála hosszabb ideig.

Sógornőm nem engedi a fiát. Most lesz 5 éves. A lánya meg egyenesen annyira ragaszkodóra van nevelve (2 éves), hogy 2 méterre nem távolodik el az anyajától.

Tehát önkéntelenül is a fiammal sokkal közelibb, és bensőségesebb a viszonya a mamának, hisz "sokat" voltak kettesben is. Az unokatesóval nem. Mert őt nem engedik.

SZóval 10-15 év múlva biztosan nagy lesz a különbség, bármennyire is egyenlő akar lenni a mama, mivel a fiammal többet találkozik, mi is jobb viszonyban vagyunk vele, így hozzánk is sűrűbben jönnek, mint sógornőmékhez.

SZóval ez nem feltétlenül mamád "hibája".

De férjeméknél is ez volt kiskorában az apja anyjával. Egyszerűen az a mama jobban szerette az elsőszülött fiát, így annak gyerekeit is. Ezért hiába voltak jobb természetűek a férjemék kicsiként, ők mégsem abban a besorolásban voltak, mint az unokatesók.

Ilyen az élet sajnos.

Hogyne lenne. Nem könnyű bevallani, de mindig van kedvenc.

Az én és tesóim esetében ez úgy alakult, hogy az apai nagyszülőket nem érdekeltük. Mi se jártunk sűrűn. Ellenben az unokatesóim ott laktak náluk. Na Őket imádta, pénzelte Őket, stb. Nekünk meg csak húsvétkor adott 500Ft-ot.

Anya szülei pedig minket szeretnek a legjobban. Nekünk adnak mindent, a többieknek meg csak ünnepkor, ha mennek.

Engem nem igazán érdekelt ez soha, beláttam, hogy nekem sem a szívem csücskei, nem is megyek oda, nem érdekelnek. :D

igen nálunk is ez van.

alkoholista fiát illetve a középső fiát (annak gyerekeit9,jobban szereti mint apámat vagy keresztanyámékat.

Igen, nálunk mink vagyunk a pátyolgatottak, de azért mert nagyszüleim gyermekei közül a mi szülőnk volt a "legrosszabb" és hát igen, elég keserű sorsunk is volt miatta, így nekünk ők több szeretet adtak mint a többi unokának.

Ez nem azt jelenti, hogy őket nem szerették, vagy soha nem kaptak semmit! Szóval nem kell lepontozni.

De van olyan nagyszülő aki nem így gondolkodik, szóval lehet, hogy teljesen igazságtalanul bánnak az unokáikkal, de ez már róluk állít ki szegénységi bizonyítványt.

Szerintem a legtöbb családban előfordul ilyen.

Senki nem vallja be, mindenütt az "egyformán szeretjük mindegyik gyereket" szöveg megy.

Még szülő-gyerek kapcsolatban is tetten érhető a dolog, nagyszülő-unoka viszonylatban még inkább.

Pl. annak idején minket sokkal jobban szerettek a nagyszüleim mint az unokatesómat. Nem vallották be soha, de éreztük már akkor is.

Ill. most érzem a saját szüleimen, hogy az én két gyerekem közül az idősebbiket sokkal jobban szeretik.

Ami nagy fájdalom nekem is, mert a nagyobbik gyerekem semmit nem ad érzelmileg a nagyszüleinek, gyakorlatilag lesz.rja hogy mi van velük. A kisebbik gyerekem viszont imádja a szüleimet, odáig van értük. Mégis látom szüleimen

hogy ő sehol nincs a szemükbe az első unokához képest.

Előre sajnálom a kisebbiket, milyen pocsék érzés lesz neki amikor erre már ő maga is rádöbben :-(

van hát, rengeteg. Ahol szülőként nagy különbségeket tettek a gyerekek közt, ott ez automatikusan megy tovább az unkákra szerintem a legtöbb helyen.

De a nagyszülőség csak lehetőség, nem kötelező, nem kell ezen problémázni szülőként. lazítani kell a kapcsolatot, és annyi. akkor a gyerekeknek se lesz gond, hiszen eleve mással építenek szorosabb kapcsolatot, nem vágyódnak olyan után, ami nem is rajtuk múlik.