Soha nem hívom fel, látogatom a nagyszüleimet, de nem is akarom, ettől viszont rosszul érzem magamat? 18L
A nagyszüleim messze laknak tőlem, kb. 500 km. Én külföldön élek, tanulok, a szüleim a határon laknak, szóval hozzájuk havonta 1-2 alkalommal megyek, míg a nagyszülőkhöz jó, ha egy évben egyszer. Közben nem is telefonálunk, szülinapokra, karácsonyra küldünk képeslapokat. De ennyi. Ha náluk vagyunk, se érzem jól magam, semmi közös nincs bennünk a géneken kívül.
Mégis rosszul érzem magam.
9: Bírom ezt az idősek nem szeretnek telefonálni dolgot. Mondtam, az én nagyszüleim is ilyenek.
Ha nem hallják, amit mondok, arra ott a hallókészülék. A gesztusaikat én se látom, meg még több milliárd ember se látja egymás gesztusait, amikor telefonál.
Mondom, ha valaki annyi áldozatra nem hajlandó, hogy néha ő is hívjon - szüleim dettó egyébként, velük is csak akkor beszélek, ha én telefonálok - akkor most arról nincs mit beszélni.
A telefonnál egyszerűbb nincsen, csak benyomod, és már mehet is, ha öt perc, akkor annyi, de a kapcsolattartás megvolt.
Miért mindig a fiataloknak kell az idősek minden nyűgjéhez alkalmazkodni?
Komolyan költsek x pénzt, töltsek el x időt az utazással, vagy körmöljek levelet, és szállítgassam a postára (amit úgysem látnak elolvasni, mert a levélhez meg a szemüveget nem teszik fel, szüleim DETTO!!!), mikor egy telefonnal meg lehetne oldani???
Erre írtam korábban, hogy az idősebb generáció leszokhatna a trónushoz járulós rendszerről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!